Ezen a képen jól látszik falam struktúrája, hogyan kapcsolódik egyik kép a másikhoz. A mai kép Ozorán készült 2018-ban, a nagy színpad előtti sátor közepén (az alatta lévő kép különben szintén, de arról majd később). Ozorán évente változik a színpad előtti sátor dizájnja, nekem a tavalyi jobban is tetszett, mint az idei. Tavaly ugyanis a sátor közepén álló oszlop egy fát formált, melyet én gyorsan az északi mitológia legendás világfájával, az Yggdrasillal azonosítottam, melyről a Völuspá, azaz a látnoknő jövendölés így ír:

Tudok egy kőrist, neve Yggdraszill, szép szál fehér fa, nedvesség fürdeti. Harmatot hullat völgy-ölekbe: örökzölden Urd forrása felett áll.

És ha már Yggdrasil, akkor eszembe jut rögtön Wagner gyűrű-tetralógiája, akinél a világkőris a természet szimbóluma és kivágása a mohó istenek bukáshoz vezet.

K23

Számos jegy van a falon, mely különböző mozi előadásra és múzeumi látogatásra emlékeztet. Ez itt kicsit kilóg a sorból, ugyanis egy stand-up comedy után tűztem ki. Eddie Izzard régi nagy kedvencünk, az igazat megvallva nem is gondoltam, hogy valaha látom élőben. Ez mellesleg nem bécsi specialitás, nagy stand-upos nevek rendszeresen járnak Pestre is (például a szegről végről magyar Louise CK, amire nem jutottunk el).

Eddie Izzard rendszeresen női ruhában lépett fel és saját magát transzneműnek nevezi, ami annyiban furcsa, hogy bevallottan a nőkhöz vonzódik. Számára a férfi és a nő kategória túlzottan behatároló. A színpadon egyszerűen briliáns, legyen szó hitbéli témákról (Izzard ateista), nyelvről, filmekről vagy történelemről. Az alábbi részletben pl. megmagyarázza, hogy hajtották a britek uralmuk alá a világot:

K22

Nem mondom, hogy néha nem megy az agyamra az advent… a tömeg a belvárosban, a napi egy bejegyzés okozta enyhe nyomás, a karácsonyi őrület. Apropó őrület: az elmúlt két napban egyre jobban nagyítottuk Bécs 18. századi térképét. Tegnap az altes AKH-ról írtam, melynek egyik fontos épülete a Narrenturm azaz a bolondok tornya. Ez is azon bécsi épületek közé tartozik, ami ideköltözésemkor rögtön megfogott. A torony pszichés betegek számára készült, és bár a jobbító szándék szülte, az eredmény elég rettentes volt:

A torony előtt lévő tábláról egy QR-kód segítségével lehet információkat szerezni a toronyról (a kód leolvasható a parafafalamon lévő képről is). A Narrenturm ma az anatómiai-patológiai gyűjteményt tartalmazza. Amióta itt lakom, tervezem, hogy megnézem. De ma napig nem mertem megtenni…

Vegyük alapul a tegnapi térképet. A belvárostól kissé észak-keletre látható egy hatalmas épület, szerintem már ez a térkép is az éppen épülő Általános Kórház (Allgemeines Krankenhaus) körvonalait adja vissza. Falamon van azonban egy sokkal pontosabb térkép is, melyen a ma már altes AKH névre hallgató épület eredeti tervei láthatók.

Amikor még a Gürtelen laktunk, lakótársaink állandóan emlegették az altes AKH-t. Nem mondott nekem túl sokat e név. Aztán amikor elmentem megnézni, azonnal lenyűgözött az épület-koplexum. Létrehozása II. József nevéhez kapcsolódik, aki miután meglátogatta az itt álló hatalmas árvaházat, elhatározta, hogy átalakítja az intézményt egy modern közkórházzá.

Mai napig szívesen sétálgatok az altes AKH udvarain, itt található a bécsi egyetem számos tanszéke (köztük a Hungarológia is), egy helyreállított zsidó imahely és még valami, amiről holnap írok. És szívesebben megyek az altes AKH karácsonyi vásárára, mivel meghittebb hangulatú, mint a Rathausplatz előtti, szerintem már elég giccses Weihnachtsmarktra.

K20

Ez a térkép csupán egy részlete annak a kinyomtatott térképnek, ami a falamon van. Ami szintén csak egy részlete annak a hatalmas projektnek, ami első katonai felmérés néven vált ismertté (németül josephinische Landaufnahme). Ezen a térképrészleten Bécs azon része látható, amelyik számomra is fontos: az első kerület, ahol jelenleg dolgozom, a kilencedik, ahol először laktunk és ami mai napig a kedvenc kerületem, és a tizenkilencedik, ahol most lakunk.

Jól látszik a térképen, milyen alapvetően változott meg a város képe az elmúlt közel 250 évben (ehhez képest alig az előtte eltelt több száz évben). Bécs a 18. században csupán a belvárosból állt, a várfalat a glacis ölelte körül, a mai kilencedik kerület határán a török és kurucok ellen emelt védőfal, a Linienwall (a térképen Wäringer és Nußdorfer Linie elnevezéssel) húzódott. Ezek a területek a 19. században olvadtak össze Béccsel és ma Alsergrund és Döbling néven önálló kerületek.

K19

Szintén Bécsbe költözésünkkel esik egybe, hogy beszivárogtunk a goa közösségbe. L. már korábban is rajongott a zenéért és egyszer volt Ozorán is, amikor még Pesten laktunk. Pesten különben egy ideig különböző klubokba jártunk, azonban miután az undergroundból mainstream lett, már nem tetszett az egész.

A goa (angol és német nyelvterületen inkább Psytrance, Goa-Trance) az azonos nevű indiai városról kapta a nevét. Ez a zenei stílus, mely sokak számára életforma is, a nyolcvanas években alakult ki és rokon a hippi-mozgalommal. A zene ma már erősen szegmentálódott, erről itt olvasható egy zenei példákkal dúsított leírás.

Ami számomra nagyon szimpatikus a goában, hogy az emberek az partikon sokkal kedvesebbek és közvetlenebbek. Az igazi goa-bulik nyáron vannak, szabad téren. Az itt látható flyer is egy ilyen bulit reklámozott Bécs egyik legismertebb klubjában, a Pratersaunában. A legemlékezetesebb ilyen buli azonban nem augusztusban volt, hanem júniusban, amikor Jé eljött Pestről, és kezünkben egy sörrel a Pratersauna medencéjébe lógattuk lábunk.

L18

Későn érő típus vagyok, két dolog is volt, amit életemben először Bécsben próbáltam ki. Egyrészt a nyolcórás alkalmazotti jogviszonyt, másrészt a számomra addig ismeretlen emberekkel való bérleti társközösségét (német nyelvterületen ezt hívják WG-nek, azaz Wohngemeinschaftnak). A WG – amiben 2015 május elsejétől számítva hat hónapig laktunk – rajtunk kívül kizárólag lányokból állt, közülük ketten marxista akadémikusok voltak, a tőke mellett ott sorakozott a Rosa-Luxemburg-összes.

Maga az épület a bécsi gürtelen volt, itt találkoztam először egy bécsi specialitással, a konskripciós számmal. A lakás a negyedik emeleten volt, szobánk az Otto Wagner által tervezett egykori magasvasútra (ma U6) nézett, mögötte egy zsidó temető terület el, még hátrébb a Währinger Parkban a bécsi közgáz elődje, a Hochschule für Welthandel magasodott. A magasvasút íveiben (németül Gürtelbogen, mely szépen be van számozva) különböző szórakozóhelyek voltak, ami miatt a hétvégéken különösen zajos volt a lakás. De ezért a kilátásért és a remek esti beszélgetésekéért a lányokkal a WG-lét számomra abszolút pozitív volt. A WG-t aztán, miután már elköltöztünk, végleg feloszlatták. Egy emlékezetes házibulira még meghívtak bennünket, ahol találkoztam egy tüzes kurd lánnyal… de az már egy másik történet.

L17

Ezek a fényképek és emlékek egy pesti bulihoz kapcsolódnak a Corvin tetőn, mely képileg-tárgyilag lazán át vannak kötve a holló (lat. corvus) témakörén keresztül családom történetéhez (a családi hagyomány szerint anyai nagyapám ősei Korvin Mátyás szolgálatában álltak).

2018 márciusában voltam Pesten, ekkor már három éve Bécsben éltem. Ahogy nagyanyám mondta volna, ha duhaj típus lett volna: élj Bécsben, bulizz Pesten. Ekkor márciusban meglátogattuk J-ét, akiről még majd szó lesz és elmentünk a Corvin tetőre egy techno-minimál buliba. Jól odacsaptunk, mint ne mondjak. Az egyik kép a bulit, a másik egy piros supra-cipős fiút ábrázol. És úgy tűnik, ez is megismételhetetlen szép emlék, ugyanis a Corvin tetőt végleg bezárták. Pedig egy buli után egy naplementét egyszer az éleben ki kell próbálni.

L16

Egy 12 órás munkanap után nem éppen egyszerű bejegyzést írni. De hát ha adventi sorozat… akkor az 24 bejegyzés.

Mindig is érdekelt a történelem, egykor történelem szakra is készültem (visszatekintve örülök, hogy nem lett belőle semmi). Életem során többször is így-úgy kapcsolatba kerültem Törökországgal, a török kultúrával. Amióta Erdogan vezeti Törökországot, letettem arról, hogy el is utazzak oda. Ezt egyetlen egy dologért azért mégiscsak sajnálom, ugyanis van Törökországban egy uticél, ahová mindenképpen el akarok jutni, mégpedig Göbekli tepébe.

Itt található a világ legrégebbi ember által épített vallás-kultikus helye. Az itteni felfedezés nyomán újra kellene írni a történelem könyveket, ugyanis az ember civilizáció kialakulása nyilvánvalóan korábbra datálandó, mint ahogy eddig gondoltuk. A neolitikus kultúrát a legtöbben igen kezdetlegesnek tekintik és nem kapcsolnák össze kőből készült épületekkel.

A Göbekli tepéről szóló kis kép kettős okból van a táblán: egyrészt, hogy vendégeim érdeklődését felkeltse a hely iránt, másrészt, hogy emlékeztessen mi szerepel még a “bakancslistámon”.

L15

Ez volt az első kép, amelyik felkerült a falra, amikor az még pesti lakásunkban lógott. A kép eredetileg egy skandináv sneaker-magazinban volt, termékeit egy ideig árulta egy bolt a Bajcsyn. Ennek kapcsán akár írhatnék cipő vásárlási szenvedélyemről (miközben más tárgyakból csak a legszükségesebbet szoktam megvenni), de inkább más irányba viszem a bejegyzést.

Ez a kép fejezi ki leginkább azt, amit én szabadságnak nevezek. A szabadság iránti vágy szerintem a legmagyarabb hungarikum. Hívószó, mely százezereket csábított el nyugatnak, de ugyanígy használható arra is, hogy megvédésére valaki ellen (török, osztrák, orosz, Brüsszel) összekovácsolja a nemzet egy részét.

Bár szörfözni nem tudok, a víz, a hold és az éjszaka remekül passzolom hozzám. A víz az úszás miatt, a hold mint a tudás szimbóluma, és az éjszaka, amikor rendszerint mulatni indulok.

A Carmina Burana szerint O Fortuna velut Luna… azaz a szerencse forgandó. Hiába gondoltam, hogy minden rendben az életemben, hirtelen rosszra is fordulhatnak a dolgok. De addig is használjunk ki, amit élvezni lehet az életben: menjünk szörfözni teliholdkor.

L14