Huszonharmadik ablak (34)

Itt valahogy összesűrüsödtek a múzeumok a falamon. Ons’ Lieve Heer op Solder  – azaz Urunk-Istenünk a padláson – Amszterdam templommúzeuma, mely bepillantást enged egy 17. századi holland polgári ház életbe. A múzeum fő érdekessége, hogy a padláson egy katolikus templomot ‘rejtettek’ el a protestáns többségű amszterdamiak elől. Balra a bécsi múzeumok listája, ha véletlenlenül nem tudnám, hogy hol töltsem a hétvégmet. Jobbra egy ‘Timeslot’ a bécsi Bruegel-kiállításra, ami tényleg lenyügző volt. Úgy tűnik hozzá kell szokni Bècsben ahhoz, hogy a nagyobb kiállításokra már csak időpont-foglalással lehet bejutni.

K35

Huszonegyedik ablak (32)

Pár éve november elején voltunk Rómában. Remek ötlet volt, ugyanis ilyenkor az örök városban még viszonylag jó az idő, míg Bécsben már esős, hideg, és mindezen felül Róma azért elég jó hely, remek gasztronómiával és hihetetlen mennyiségű látnivalóval. A Pantheon már első római utam során is lenyűgözött (a falamon pont a Narrenturm alatt van, hiszen alakjuk hasonló). Ne feledjük, Róma sorsa akkor fordult rosszra, amikor áttért a birodalom a kereszténységre és elfordult az ősi istenektől. A biztonság kedvéért ezért nálam a hálóban egy Szahmet szobrocska van. Für alle Fälle…

L33

Huszadik ablak (31)

A falam jobb oldalán vannak a kitűzőim, melyeket ha jól tudom nem is nagyon hordtam. Szocdem kitűzöm kettő is van, a meleg zászló alatti a bécsi SPÖ hagyományos, a huszas évekből származó szimbóluma. A három nyíl eredeti jelentése: harc a fasizmus, a klerikalizmus és kapitalizmus ellen. 1945 után a munkásság, parasztság és az értelmiség egységét szimbolizálta.

A gay és az icon kitűző 2009-es londoni utazásunk emléke, a gay pride idején kaptuk, bár a National Portrait Galleryban nem voltunk ekkor. A Goethe Intézet budapesti életem fontos pontja volt, az ottani könyvtár és könyvklub rendszeres látogatója voltam. És a persze decensen megint megbújik egy ozorai emlék.

L32

Tizenkilencedik ablak (30)

Ha közösen megyünk múzeumba, akkor leginkább a MAK-ba megyünk, ami nagyjából iparművészeti múzeumnak számít. A MAK nem állandó tárlatai mindig rendkívül izgalmasak, idén év elején pl. Sagmeister & Walsh a szépség kérdéskörével foglakozott. Idén legalább ekkor élmény volt a japán fametszetek nagymesterének, Kuniyoshinak szentelt kiállítás, mely kiegészült egy modern alkotó, Ukioye munkáival. Engem természetesen ez a kép fogott meg leginkább. A falra kikerült flyer modern kínai alkotók munkáit mutatta be. A kortárs kínai művészetben – minden bizonnyal ez a diktatúra egyik mellékterméke – az abszurditásnak különösen hangsúlyos szerep jutott.

K31

Tizenhatodik ablak (27)

A karácsony előtti stressz nőttön nő. Japán erényekre lenne ilyenkor szükség. Ezt a képet különben a milánói antropológiai múzeumban vettem, melyről korábban már írtam.

Japán, a japán kultúra mindig is elbűvölt és L-el osztozunk ebben a szenvedélyben. Első blogom neven is japán ihletésű volt (kirabiyaka – a szóról azt gondoltuk, hogy azt jelenti: meleg, miközben inkább jelent vidámat ill. nagyszerűt). Persze bevallom, japán csodálatakor nem számoltok a japán realitásokkal, nem szívesen élnék egy olyan országban, ahol az embereknek a munka és a karrier a legfontosabb. Sokat hallani arról, milyen kevés szabadnappal rendelkezik egy japán munkavállaló. Utánanéztem, hogy ez pontosan hogy is van: egy kezdő munkavállaló évi 10 szabadnappal rendelkezik, ami az évek múlásával emelkedik, és kb. 6 év után eléri a 20 napot. Ehhez jön még 12 napnyi állami ünnep. A probléma persze japánban inkább az, hogy a munkavállalók nem veszik szabadnapjaikat. Apropó szabadnap: alig várom, hogy péntek legyen és megkezdődjön a téli szabadság.

K28

Tizenötödik ablak (26)

Valamikor télen került ki ez a papír a falamra, ilyenkor ugyanis Bécsben a városi fürdőkben (städtische Bäder) bizonyos napokon felmelegítik a vizet 31 fokra. Azt egy bécsi magyartól tudom például, hogy a döblingi fürdőben már ősidők óta ez kedden történik. Ilyenkor nem szívesen megyek ezekbe a fürdőkbe úszni, a víz nekem túl meleg és nem nagyon akad olyan nyugdíjas, akivel ugyanaz lenne a tempónk. Tehát kiraktam ezt a cetlit, hogy lássam, mikor kerüljem ezeket a fürdőket. Időközben azonban csak úgy adódott, hogy lett egy törzsfürdőm, ahogy Pesten volt a Lukács. Ez a floridsdorfi fürdő, mely egyik oldalán majd négy méter mély és a víz mennyisége miatt nem tartozik a melegvizes fürdők közé. A nagy vízmennyiség másik előnye, hogy nem úszkál olyan sok hajszál a vízben, Bécsben ugyanis – szemben Budapesttel – nem kötelező sapkát viselni az uszodákban. Törzsvendég azóta vagyok, amióta az egyik kasszás néni a havi bérletem felmutatása nélkül is beenged a fürdőbe.

K27

Tizennegyedik ablak (25)

Első bécsi munkahelyem (az előző írásban már említett bécsi Lipótvárosban azaz Leopoldstadtban) egyszer betettem a tenyeremet a fénymásolóba és megnyomtam a start gombot. Íme az eredmény.

Fiatal koromban volt egy lány testvérpár (talán ikerek voltak), akik velem párhuzamos osztályba jártak a gimnáziumba. Ők elemezték egyszer a tenyeremet, és azt mondták, hogy egy bizonyos részen az erős redőzöttség a homoszexualitásra utal, ill. hogy életvonalamban törés látszik (valamiféle mentális betegség életem végén?!). Igaz jósoltak két gyereket is. Néha eszembe jut ez a történet, és ilyenkor mindig megnézem a tenyerem. És elmosolyodok, hogy milyen mélyen ül bennünk az összefüggések keresésének ösztöne.

Apám mindig emlegetett egy érdekes régi könyvet, ami az kézvonalak elemezésével foglakozott. Aztán egyszer valakinek a könyvtárából (nagynéném vagy nagyszüleim) hozzám került ennek az írásnak a reprint kiadása. Jellemző, hogy az 1988-as kiadáshoz nincs se kommentár, se utószó (persze nem csodálkozom ezen, az ufó-hit és okkultizmus késő-kádárkori jelenség). Mai napig nem volt türelmem elolvasni.

K25

Tizenharmadik ablak (24)

Ez a Bécs térkép már kint volt első munkahelyemen is, ugyanis miután 2015 májusában ide költöztünk, fontosnak tartottam, hogy gyorsan megtanuljam a kerületek neveit. Bécsben az első került a “belső város” (Innere Stadt és nem Innenstadt), sokaknak mai napig a város egyet jelent az első kerület (pl. ich gehe in die Stadt). A második kerület elég furcsán helyezkedik el, Lipótváros névre hallgat, mint pesti párja (azonban más-más Lipótról lett elnevezve). A 3-9 kerületek gyűrűként veszik körül az elsőt, ezek korábban elővárosok (Vorstadt) voltak és a 19. században csapták őket Bécshez. A századforduló után további, korábban önálló település került Bécshez (ezeket Vorortnak hívják). Az egyik legnagyobb meglepetés számomra az volt, amikor Bécsben meghallottam a “Transdanubien” azaz Dunántúl kifejezést. Míg ez Magyarországon messzemenően pozitív kifejezés, Bécsben éppen fordítva értendő. A Dunán túl ugyanis Floridsdorf és Donaustadt fekszik, melyeket a legtöbb bécsi nem tart különösen jó kerületnek.

K24