Olvasónapló – Szerb Antal: Utas és holdvilág (37)

Fiatal koromban imádtam Szerb Antal magyar és világirodalom történetét, e két könyvnek nagy szerepe volt abban, hogy megszerettem az irodalmat. Tavaly olvastam tőle a Pendragon legendát, amit nagyon szórakoztatónak tartottam (bár volt benne egy-két nyelvi pongyolaság, amit megdöbbentett). Még tavaly télen jártam régi és országos barátnőmnél, aki említette, hogy fia egyik kedvenc könyve az Utas és holdvilág. Karácsonyra ezt kaptam ajándékba és január elejére már ki is olvastam.

Az “Utas és holdvilág” is rendkívül szórakoztató írás, Szerb Antalnak ugyanis igen finom, rafinált humora van (a rafinált különben eleve finomítottat jelent). A regény engem különösen megszólított, hiszem magam is bölcsész (intellektuel) vagyok, nem csak végzettségem, hanem habitusom miatt is. A regény főhőse Mihály pont olyan dolgokkal küzd, ami számomra is újra és újra napirendre kerül, sőt éppen most megint igen aktuálissá vált. A szellemtudományok elkötelezett hívei ugyanis nehezen élik meg, hogy valamilyen tevékenységgel mégis csak meg kell keresni a napi betevőt és hogy egyik kedvenc elfoglaltságuk, pl. a más kultúrák felfedezése azaz az utazgatás nem kevés pénzbe kerül. Ezt pedig sokszor olyan munkával kell megkeresni, ami éppen hogy a szellemi javak elismerésnek megcsúfolása. De mindeközben a szellem embere úgy tartja, ahogy görögök: a bölcselethez viszonyítva minden más tevékenység alsóbbrendű és alantas.

A regény nagyrészt Olaszországban játszódik, ami maga is szimbolikus jelentőségű. A 18. századtól ugyanis Olaszország a német kultúrában megkerülhetetlen viszonyítási ponttá vált, olyannyira, hogy az olasz (valójában antik görög-római) kultúra iránti vágy önálló fogalommá vált (Italiensehnsucht). A főhős Mihály az olaszokban az autentikus, élet-igenlő mindennapok lehetőségét fedezi fel, szemben az emberi kapcsolatokban hideg és távolságtartó polgári felfogással szemben, melynek középpontjában a teljesítmény és a pénz áll.

Egyik főhőse a pénz (mai szóval élve közgazdászok) világát sem tartja igazán komolyan vehetőnek: “… Pataki, a hozzá nem értőkkel és kívülállókkal ellentétben, nem vette komolyan a gazdasági és pénzügyi dolgokat; úgy volt velük mint orvos a betegekkel. Tudta, ezen a pályán is csak úgy van, mint más pályán, a tehetségtelenek sokszor sokkal jobban boldogulnak… A küzdelem itt is egy legendás és alaptalan fikcióért folyik, mint a tudományban, ahol a nem létező és nem is kívánatos Igazságot keresik. Itt meg a Vagyont, aminek méreteinél fogva sincs semmi értelme; ennek kedvéért vesztik el azt a vagyont, aminek van értelme.”

Mindeközben az “Utas és holdvilág” egy igazi polgári regény is. Különösen az első fejezetekből rengeteget megtudhatunk a magyar úri-polgári kultúráról, mely ebben a formában a második világháború végéig létezett.

A regénynek mégiscsak van egy veszélye, főleg ha fiatalon olvassa az ember. Az első fejezetek mintha azt sugallaná, hogy autentikus élet az is, ha valaki radikálisan katolikus lesz és ebbe bele is pusztul vagy saját maga vet véget életének. Szerb Antal azonban a regény utolsó soraiban ezt egyértelműen cáfolja: “De mégis élni kell. És az ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami”.

K38

2020 (36)

Íme hát, egy bűvösnek ható kerek szám, egy újabb évtized (bár a kettőezerhuszas évek igazából 2021 január elsejétől kezdődnek). Idén, ahogy az leginkább pesti éveimet jellemezte, volt egyfajta bizonytalanság, rossz érzése, Neujahrsfrust bennem. Időközben ez feloldódott, részben a helyi termálfürdő kellemesen meleg vízben. Persze inkább az űzte el, hogy elkezdtem tervezni, mi mindent szeretnék az új évben csinálni. A nem-tevés, nem-gondolkozás igen rossz hatással van rám – valójában szerintem minden emberre. Az unalom és a túl sok szabadidő egy-két kivételes tehetséget sarkall csak jó dolgokra. A legtöbben mégiscsak a munka, a tevékenység által érzik úgy, hogy értelme van életüknek. Ezt jól tudták már a sumérok is, akik mitológiájukban egyértelművé tették, miért alkották az istenek az embert:

Az istenek szolgálatára népesítse ember a földet;
szabja meg a dolgok határát, imádásra szentélyt emeljen;
hátaskosárban téglát hordjon és deszkát és cédrusgerendát;
cövekkel jelölje a mesgyét, dűlőnként más-más nevet adjon;
a határokat megjegyezze, a határokat védten védje;
a csatornák és árkok medrét helyes irányba igazítsa;
határköveket állítson föl; öntözze meg a szomjas földet;
nemesítsen növényeket; városfalak kövét lerakja;
sarlóval gabonát arasson, a kalászokat hordja csűrbe!

K37

Huszonnegyedik ablak (35)

Az igazat megvallva, nem voltam benne biztos benne, hogy ideáig eljutok. Az új munkahelyemen többet dolgozom, mint korábban, így sokszor elég nehéz volt este egy mégoly rövid bejegyzést kiszuszakulni. De íme sikerült, 24 bejegyzés a parafafalamon lévő képekről és ezen keresztül leginkább rólam.

Ez a kép Kolozsváron készült, én is szereplek rajta, de azt a részt levágtam. Bár barátom erdélyi, csak azután mentünk el közösen szülőföldjére, miután Bécsbe költöztünk. Azóta még kétszer jártam ott. Mint ahogy egy korábbi ablaknál említettem, családom történet állítólag kapcsolódik Mátyás királyhoz. Hideg tél volt amikor először Kolozsvárott jártam, olyan idő, amire karácsonykor vágyok. Visszatekintve volt valami meghittség ebben az első kolozsvári látogatásban, valami nehezen megfejthető rejtély. Pont olyan, mint amilyen a karácsony…

L36

Huszonharmadik ablak (34)

Itt valahogy összesűrüsödtek a múzeumok a falamon. Ons’ Lieve Heer op Solder  – azaz Urunk-Istenünk a padláson – Amszterdam templommúzeuma, mely bepillantást enged egy 17. századi holland polgári ház életbe. A múzeum fő érdekessége, hogy a padláson egy katolikus templomot ‘rejtettek’ el a protestáns többségű amszterdamiak elől. Balra a bécsi múzeumok listája, ha véletlenlenül nem tudnám, hogy hol töltsem a hétvégmet. Jobbra egy ‘Timeslot’ a bécsi Bruegel-kiállításra, ami tényleg lenyügző volt. Úgy tűnik hozzá kell szokni Bècsben ahhoz, hogy a nagyobb kiállításokra már csak időpont-foglalással lehet bejutni.

K35

Huszonegyedik ablak (32)

Pár éve november elején voltunk Rómában. Remek ötlet volt, ugyanis ilyenkor az örök városban még viszonylag jó az idő, míg Bécsben már esős, hideg, és mindezen felül Róma azért elég jó hely, remek gasztronómiával és hihetetlen mennyiségű látnivalóval. A Pantheon már első római utam során is lenyűgözött (a falamon pont a Narrenturm alatt van, hiszen alakjuk hasonló). Ne feledjük, Róma sorsa akkor fordult rosszra, amikor áttért a birodalom a kereszténységre és elfordult az ősi istenektől. A biztonság kedvéért ezért nálam a hálóban egy Szahmet szobrocska van. Für alle Fälle…

L33

Huszadik ablak (31)

A falam jobb oldalán vannak a kitűzőim, melyeket ha jól tudom nem is nagyon hordtam. Szocdem kitűzöm kettő is van, a meleg zászló alatti a bécsi SPÖ hagyományos, a huszas évekből származó szimbóluma. A három nyíl eredeti jelentése: harc a fasizmus, a klerikalizmus és kapitalizmus ellen. 1945 után a munkásság, parasztság és az értelmiség egységét szimbolizálta.

A gay és az icon kitűző 2009-es londoni utazásunk emléke, a gay pride idején kaptuk, bár a National Portrait Galleryban nem voltunk ekkor. A Goethe Intézet budapesti életem fontos pontja volt, az ottani könyvtár és könyvklub rendszeres látogatója voltam. És a persze decensen megint megbújik egy ozorai emlék.

L32