80 képpel Európa körül (4)

Alig egy hónapja éltünk Bécsben, amikor hirtelen felindulásból “átugratottunk” Prágába. Számomra Prágába, Bécsbe, Bratislavába/Pozsonyba vagy Kolozsvárra utazni mindig is belföldi útnak számított. A nyelvek szembetűnő különbsége ellenére is mindig találok valamit, ami ezeken a helyeken hasonló vagy akár ugyanolyan. Így volt ez Prágában is. Még egy órát se töltöttünk a városban és máris a megszokott budapesti metróillatot (már ha a kenőolaj még illatnak nevezhető) éreztem, amikor bementünk a Florenc metróállomásra.

A sajátos cseh humor is egy jellegzetesen közép-európai jelenség. Sokszor morbid, túlzó, egy jó poénéért mindkét nép lányai és fiai eladnák az anyjukat is. Persze ez a humorfelfogás gyakran szembe kerül a múltba révedő, a nemzeti kultúrát szentnek tekintő kispolgári konzervatív állásponttal. Pontosan ez történt David Černý alkotásával.

A hungarocellből és gyantából készült szobor a cseh államalapítót ábrázolja egy döglött lovon. A szobor a Václev Havel nagyapja által tervezett Lucerna palotában található, mely egy rendkívül szép szecessziós épület benne mozival, színházteremmel és boltokkal. Korábban a Vencel téren volt, ahol a szintén régi “szép” közép-európai hagyomány szerint olyan üzeneteket írtak a szobrásznak, mint “neked kellene itt lógni helyette”.

Az interneten nem találtam próbálkozást a szobor értelmezésére. Vencel talán azért üli meg a döglött lovat, mivel az alkotás eredeti felállítási helyén, a Szent Vencel téren korábban lópiac volt. Meg talán úgy is értelmezhető a kimúlt mén, hogy éppen Kelet-Közép-Európában ideje lenne átgondolni a nemzeti “szentekhez” való viszonyunkat. Van még érvényes mondanivalójuk ezeknek az alakoknak a 20. században? Nem levitézlett hősök ők?

80 képpel Európa körül (3)

A helyszín ezúttal Róma, az örök város (Città Eterna), ahol kétszer jártam. Először egy plebános (sic) kíséretében, főszezonban, nyáron. A csapat tagja volt egy házaspár is, akik zarándokútnak tekintették az utazást. A plebános éppen ezért egyik barokk templomból hurcolt a másikba, amivel azt érte el, hogy egyik délután akkori barátommal azt mondtuk: menjetek ahova akartok, mi most a Fórum Romanumhoz megyünk. A skót katolikus egyháznál voltunk elszállásolva, ahol egy testes és jókedélyű horvát apáca táncolt oda hozzánk rögtön megérkezésünk után és valamilyen focimeccs eredményeiről érdeklődött. Mi csak zavartan néztük a cédrusokat, ugyanis egyikünk se volt egy tipikus focirajongó.

Második alkalommal november elején voltam Rómában, az időjárás ilyenkor a Bécsihez viszonyítva rendkívül kellemes. Bár jártunk két-három templomban is, ezúttal inkább az ókori emlékekre koncentráltunk. Róma minden tekintetben izgalmas város: remek gasztronómia, megszámlálhatatlan látnivaló a legkülönbözőbb történelmi korból (az ókortól napjainkig), mindenütt jól öltözött emberek. Első látogatásom alkalmával (valamikor az ezredforduló idején) még elég kevesen beszéltek a helyi lakosok közül angolul. Ez alapvetően megváltozott bő 15 évvel később, ugyanis az olaszok – különösen a fiatalok – zöme ma már beszél valamilyen szinten angolul (és szemben a franciákkal nem szégyelli használni…).

Történt velünk egy egészen giccses dolog is. Még teljesen elvarázsolt állapotban volt a Palatinus Múzeum fantasztikus szoborgyűjteménytől, amikor kiléptünk a múzeumból. A távolban megjelent egy szivárvány, kettéosztva az eget. Sajnos a tövéhez nem jutottam el, így kincs nélkül tértünk haza Rómából

80 képpel Európa körül (2)

Bár a nyaralás számos nyugati országban hagyományosan melegvízű tenger melletti időtöltést jelent, mindig is szívesen mentem nyáron kevésvbé kellemes éghajlatú helyre vagy városokba. A városturizmus szempontjából Hollandia remek hely, ugyanis könnyen beutazható az ország vonattal is.

Első Holland utunk során jutottam el Hágába is. Hága (hollandul Den Haag, hivatalosan ‘s-Gravenhage azaz a gróf erdeje) Hollandia közigazgatási és politikai központja, az ország fővárosa azonban Amszterdam. A számos látnivaló közül építészetileg az egyik legimpozánsabb – különösen a nem túl sok monumentális épülettel rendelkező Hollandiában – a Béke palota.

A Béke Palota a városközponttól kicsit távolabb eső Carneigepleinen található. A teret nem véletlenül nevezték el Andrew Carneige-ről, a híres amerikai iparmágnásról és mecénásról, ugyanis jelentős összeggel támogatta a Béke Palota megépítését. Az eklektikus stílusú épületben (nagyrészt neoreneszánsz, gótikus és klasszicista elemekkel) működik az Állandó Választottbíróság, az ENSZ Nemzetközi Bírósága, továbbá a Hágai Nemzetközi Jogi Akadémia. A székház építésének ötletét felvető amerikai diplomata, Andrew Dickson White szerint a Béke Palota “…a béke temploma, ahol az ajtók mindig nyitva állnak, ellentétben a Janus-templommal, ahol háború esetén zárva vannak”.

Sajnos belülről ezt az épületet sem láttuk, így van okunk visszatérni Hágába.

80 képpel Európa körül (1)

Utazni nem lehet, így hát az emlékeimbe utazom el. Mivel Európát még sosem hagytam el, nem akartam a fellengzős “Föld körül” címet választani. Végeredményben az utazás számomra emlék-, élmény- és tapasztalatgyűjtés is (sokak számára trófeagyűjtés lett, és rettentően bosszant, amikor emberek hazatértük után nem tudnak beszámolni úti élményükről).

Az első kép kicsit beugratós.

A figyelmes Olvasó persze nem hagyja megtéveszteni magát, ez a kép nem készülhetett Egyiptomban, hiszen az Európán kívül van. Való igaz, ez az óegyiptomi templom Madridban van, egészen pontosan itt. A templomot az aszuáni gát építés miatt bontották le és építettek fel újra a Parqua del Oeste területén (ami szintén elég megtévesztő elnevezésű, ugyanis ez a Nyugati park).

Az i.sz. 2. században épült templom Ízisz és a gyermek Hórusz tiszteletére létestült. A templom építést egy kusita király kezdte meg, majd a ptolemaioszi dinasztia tagjai és Augustus és Tibériusz római császárok folytatták.

Sajnos a templomot belülről nem tudtuk megnézni, ugyanis időlegesen zárva volt és az épület körüli medencében sem volt víz, mely emlékeztetni hívatott a Nílusra. Ennek ellenére a templom ugyanazt az időtlen méltóságot sugározta, mint maga az óegyiptomi kultúra.