Itt valahogy összesűrüsödtek a múzeumok a falamon. Ons’ Lieve Heer op Solder  – azaz Urunk-Istenünk a padláson – Amszterdam templommúzeuma, mely bepillantást enged egy 17. századi holland polgári ház életbe. A múzeum fő érdekessége, hogy a padláson egy katolikus templomot ‘rejtettek’ el a protestáns többségű amszterdamiak elől. Balra a bécsi múzeumok listája, ha véletlenlenül nem tudnám, hogy hol töltsem a hétvégmet. Jobbra egy ‘Timeslot’ a bécsi Bruegel-kiállításra, ami tényleg lenyügző volt. Úgy tűnik hozzá kell szokni Bècsben ahhoz, hogy a nagyobb kiállításokra már csak időpont-foglalással lehet bejutni.

K35

Pár éve november elején voltunk Rómában. Remek ötlet volt, ugyanis ilyenkor az örök városban még viszonylag jó az idő, míg Bécsben már esős, hideg, és mindezen felül Róma azért elég jó hely, remek gasztronómiával és hihetetlen mennyiségű látnivalóval. A Pantheon már első római utam során is lenyűgözött (a falamon pont a Narrenturm alatt van, hiszen alakjuk hasonló). Ne feledjük, Róma sorsa akkor fordult rosszra, amikor áttért a birodalom a kereszténységre és elfordult az ősi istenektől. A biztonság kedvéért ezért nálam a hálóban egy Szahmet szobrocska van. Für alle Fälle…

L33

A falam jobb oldalán vannak a kitűzőim, melyeket ha jól tudom nem is nagyon hordtam. Szocdem kitűzöm kettő is van, a meleg zászló alatti a bécsi SPÖ hagyományos, a huszas évekből származó szimbóluma. A három nyíl eredeti jelentése: harc a fasizmus, a klerikalizmus és kapitalizmus ellen. 1945 után a munkásság, parasztság és az értelmiség egységét szimbolizálta.

A gay és az icon kitűző 2009-es londoni utazásunk emléke, a gay pride idején kaptuk, bár a National Portrait Galleryban nem voltunk ekkor. A Goethe Intézet budapesti életem fontos pontja volt, az ottani könyvtár és könyvklub rendszeres látogatója voltam. És a persze decensen megint megbújik egy ozorai emlék.

L32

Ha közösen megyünk múzeumba, akkor leginkább a MAK-ba megyünk, ami nagyjából iparművészeti múzeumnak számít. A MAK nem állandó tárlatai mindig rendkívül izgalmasak, idén év elején pl. Sagmeister & Walsh a szépség kérdéskörével foglakozott. Idén legalább ekkor élmény volt a japán fametszetek nagymesterének, Kuniyoshinak szentelt kiállítás, mely kiegészült egy modern alkotó, Ukioye munkáival. Engem természetesen ez a kép fogott meg leginkább. A falra kikerült flyer modern kínai alkotók munkáit mutatta be. A kortárs kínai művészetben – minden bizonnyal ez a diktatúra egyik mellékterméke – az abszurditásnak különösen hangsúlyos szerep jutott.

K31

Kicsit forgalmas volt a nap, ezért ma csak képet közlök. De pont még éjfél elött.

K30

Ma rövid leszek, és csak egy képet biggyesztek ide. Ozora még mindig fontos, megkerülhetelen esemény az èletemben. Ez a kép arra emlékeztet, hogy ott volt L. is, egy helyes, rendkívül intelligens osztrák fiú. Amolyan pótunokaöccs.

K29

A karácsony előtti stressz nőttön nő. Japán erényekre lenne ilyenkor szükség. Ezt a képet különben a milánói antropológiai múzeumban vettem, melyről korábban már írtam.

Japán, a japán kultúra mindig is elbűvölt és L-el osztozunk ebben a szenvedélyben. Első blogom neven is japán ihletésű volt (kirabiyaka – a szóról azt gondoltuk, hogy azt jelenti: meleg, miközben inkább jelent vidámat ill. nagyszerűt). Persze bevallom, japán csodálatakor nem számoltok a japán realitásokkal, nem szívesen élnék egy olyan országban, ahol az embereknek a munka és a karrier a legfontosabb. Sokat hallani arról, milyen kevés szabadnappal rendelkezik egy japán munkavállaló. Utánanéztem, hogy ez pontosan hogy is van: egy kezdő munkavállaló évi 10 szabadnappal rendelkezik, ami az évek múlásával emelkedik, és kb. 6 év után eléri a 20 napot. Ehhez jön még 12 napnyi állami ünnep. A probléma persze japánban inkább az, hogy a munkavállalók nem veszik szabadnapjaikat. Apropó szabadnap: alig várom, hogy péntek legyen és megkezdődjön a téli szabadság.

K28