A falam jobb oldalán vannak a kitűzőim, melyeket ha jól tudom nem is nagyon hordtam. Szocdem kitűzöm kettő is van, a meleg zászló alatti a bécsi SPÖ hagyományos, a huszas évekből származó szimbóluma. A három nyíl eredeti jelentése: harc a fasizmus, a klerikalizmus és kapitalizmus ellen. 1945 után a munkásság, parasztság és az értelmiség egységét szimbolizálta.

A gay és az icon kitűző 2009-es londoni utazásunk emléke, a gay pride idején kaptuk, bár a National Portrait Galleryban nem voltunk ekkor. A Goethe Intézet budapesti életem fontos pontja volt, az ottani könyvtár és könyvklub rendszeres látogatója voltam. És a persze decensen megint megbújik egy ozorai emlék.

L32

Ha közösen megyünk múzeumba, akkor leginkább a MAK-ba megyünk, ami nagyjából iparművészeti múzeumnak számít. A MAK nem állandó tárlatai mindig rendkívül izgalmasak, idén év elején pl. Sagmeister & Walsh a szépség kérdéskörével foglakozott. Idén legalább ekkor élmény volt a japán fametszetek nagymesterének, Kuniyoshinak szentelt kiállítás, mely kiegészült egy modern alkotó, Ukioye munkáival. Engem természetesen ez a kép fogott meg leginkább. A falra kikerült flyer modern kínai alkotók munkáit mutatta be. A kortárs kínai művészetben – minden bizonnyal ez a diktatúra egyik mellékterméke – az abszurditásnak különösen hangsúlyos szerep jutott.

K31

Kicsit forgalmas volt a nap, ezért ma csak képet közlök. De pont még éjfél elött.

K30

Ma rövid leszek, és csak egy képet biggyesztek ide. Ozora még mindig fontos, megkerülhetelen esemény az èletemben. Ez a kép arra emlékeztet, hogy ott volt L. is, egy helyes, rendkívül intelligens osztrák fiú. Amolyan pótunokaöccs.

K29

A karácsony előtti stressz nőttön nő. Japán erényekre lenne ilyenkor szükség. Ezt a képet különben a milánói antropológiai múzeumban vettem, melyről korábban már írtam.

Japán, a japán kultúra mindig is elbűvölt és L-el osztozunk ebben a szenvedélyben. Első blogom neven is japán ihletésű volt (kirabiyaka – a szóról azt gondoltuk, hogy azt jelenti: meleg, miközben inkább jelent vidámat ill. nagyszerűt). Persze bevallom, japán csodálatakor nem számoltok a japán realitásokkal, nem szívesen élnék egy olyan országban, ahol az embereknek a munka és a karrier a legfontosabb. Sokat hallani arról, milyen kevés szabadnappal rendelkezik egy japán munkavállaló. Utánanéztem, hogy ez pontosan hogy is van: egy kezdő munkavállaló évi 10 szabadnappal rendelkezik, ami az évek múlásával emelkedik, és kb. 6 év után eléri a 20 napot. Ehhez jön még 12 napnyi állami ünnep. A probléma persze japánban inkább az, hogy a munkavállalók nem veszik szabadnapjaikat. Apropó szabadnap: alig várom, hogy péntek legyen és megkezdődjön a téli szabadság.

K28

Valamikor télen került ki ez a papír a falamra, ilyenkor ugyanis Bécsben a városi fürdőkben (städtische Bäder) bizonyos napokon felmelegítik a vizet 31 fokra. Azt egy bécsi magyartól tudom például, hogy a döblingi fürdőben már ősidők óta ez kedden történik. Ilyenkor nem szívesen megyek ezekbe a fürdőkbe úszni, a víz nekem túl meleg és nem nagyon akad olyan nyugdíjas, akivel ugyanaz lenne a tempónk. Tehát kiraktam ezt a cetlit, hogy lássam, mikor kerüljem ezeket a fürdőket. Időközben azonban csak úgy adódott, hogy lett egy törzsfürdőm, ahogy Pesten volt a Lukács. Ez a floridsdorfi fürdő, mely egyik oldalán majd négy méter mély és a víz mennyisége miatt nem tartozik a melegvizes fürdők közé. A nagy vízmennyiség másik előnye, hogy nem úszkál olyan sok hajszál a vízben, Bécsben ugyanis – szemben Budapesttel – nem kötelező sapkát viselni az uszodákban. Törzsvendég azóta vagyok, amióta az egyik kasszás néni a havi bérletem felmutatása nélkül is beenged a fürdőbe.

K27

Első bécsi munkahelyem (az előző írásban már említett bécsi Lipótvárosban azaz Leopoldstadtban) egyszer betettem a tenyeremet a fénymásolóba és megnyomtam a start gombot. Íme az eredmény.

Fiatal koromban volt egy lány testvérpár (talán ikerek voltak), akik velem párhuzamos osztályba jártak a gimnáziumba. Ők elemezték egyszer a tenyeremet, és azt mondták, hogy egy bizonyos részen az erős redőzöttség a homoszexualitásra utal, ill. hogy életvonalamban törés látszik (valamiféle mentális betegség életem végén?!). Igaz jósoltak két gyereket is. Néha eszembe jut ez a történet, és ilyenkor mindig megnézem a tenyerem. És elmosolyodok, hogy milyen mélyen ül bennünk az összefüggések keresésének ösztöne.

Apám mindig emlegetett egy érdekes régi könyvet, ami az kézvonalak elemezésével foglakozott. Aztán egyszer valakinek a könyvtárából (nagynéném vagy nagyszüleim) hozzám került ennek az írásnak a reprint kiadása. Jellemző, hogy az 1988-as kiadáshoz nincs se kommentár, se utószó (persze nem csodálkozom ezen, az ufó-hit és okkultizmus késő-kádárkori jelenség). Mai napig nem volt türelmem elolvasni.

K25

Ez a Bécs térkép már kint volt első munkahelyemen is, ugyanis miután 2015 májusában ide költöztünk, fontosnak tartottam, hogy gyorsan megtanuljam a kerületek neveit. Bécsben az első került a “belső város” (Innere Stadt és nem Innenstadt), sokaknak mai napig a város egyet jelent az első kerület (pl. ich gehe in die Stadt). A második kerület elég furcsán helyezkedik el, Lipótváros névre hallgat, mint pesti párja (azonban más-más Lipótról lett elnevezve). A 3-9 kerületek gyűrűként veszik körül az elsőt, ezek korábban elővárosok (Vorstadt) voltak és a 19. században csapták őket Bécshez. A századforduló után további, korábban önálló település került Bécshez (ezeket Vorortnak hívják). Az egyik legnagyobb meglepetés számomra az volt, amikor Bécsben meghallottam a “Transdanubien” azaz Dunántúl kifejezést. Míg ez Magyarországon messzemenően pozitív kifejezés, Bécsben éppen fordítva értendő. A Dunán túl ugyanis Floridsdorf és Donaustadt fekszik, melyeket a legtöbb bécsi nem tart különösen jó kerületnek.

K24

A karácsonyi őrület egyre fokozódik, a belváros tömve turistákkal, a karácsonyi vásárok puncsgőzben úsznak, munkahelyemen a harmadik udvarban hatalmas karácsonyfa díszeleg. Mindennek tökéletes ellentéte ez a kép: Ozora, azzal a fával, melynek ágai között egy hatalmas veszőnyalábokból készült Ádám és Éva szobor található. Ádám Évának egy almát nyújt, pontosan úgy, ahogy azt a Biblia hibás latin értelmezése miatt mai napig elképzeljük (valójában gyümölcs szerepel az eredeti szövegben). Mindez egybecseng azzal, hogy Ozora bejáratánál ott díszeleg:”Welcome to Paradise”.

Pont ennél a fánál történt első ozorai látogatásunk során, hogy az utolsó esték egyikén eszünkbe jutott, hogy L. mamájának hamvait, melyet széthordunk mindenfele a világban, még mindig nálunk volt és nem találtuk ki, hol szórjuk pontosan el. Erre mondtam azt: hát szórjuk szét itt, a Paradicsomba. Így esett, hogy a harcosan ateista Böbe mégiscsak bejutott a Paradicsomba.

K24

Ezen a képen jól látszik falam struktúrája, hogyan kapcsolódik egyik kép a másikhoz. A mai kép Ozorán készült 2018-ban, a nagy színpad előtti sátor közepén (az alatta lévő kép különben szintén, de arról majd később). Ozorán évente változik a színpad előtti sátor dizájnja, nekem a tavalyi jobban is tetszett, mint az idei. Tavaly ugyanis a sátor közepén álló oszlop egy fát formált, melyet én gyorsan az északi mitológia legendás világfájával, az Yggdrasillal azonosítottam, melyről a Völuspá, azaz a látnoknő jövendölés így ír:

Tudok egy kőrist, neve Yggdraszill, szép szál fehér fa, nedvesség fürdeti. Harmatot hullat völgy-ölekbe: örökzölden Urd forrása felett áll.

És ha már Yggdrasil, akkor eszembe jut rögtön Wagner gyűrű-tetralógiája, akinél a világkőris a természet szimbóluma és kivágása a mohó istenek bukáshoz vezet.

K23