Szeretem…

Nehuatl nictlazotla in centzontototl icuicauh,

Nehuatl nictlazotla in chalchihuitl Itlapaliz

Ihuan in ahuiacmeh xochimeh;

Zan oc cenca noicniuhtzin in tlacatl,

Nehuatl nictlazotla

Szeretem a százhangú gezerigó dalát

Szeretem a jádekő színét

A virágoknak bódító illatát;

De mindezek felett téged szeretlek,

testvérem ember.

Fordító: Dupla

A vers szerzője Nezahualcoyotl akolva uralkodó, költő és filozófus (Mátyás király kortársa). A verset német és angol fordításból fordítottam. Még október végén néztünk meg egy remek kiállítást az aztékokról a Weltmuseumban. Ennek kapcsán kezdtem el az interneten az aztékok nyelvéről olvasni, melyet meglepő módon ma már nem is azték nyelvnek, hanem navatlnak hívnak (más európai nyelveken nahuatl). Még jobban meglepett, amikor rábukkantam Nezahualcoyotl verseire.   

Az azték kultúra távoli és idegen. Lenyűgöz a mitológiájuk, a tudás, mely ciklikusan értelmezi a világot. Félelemet gerjeszt az emberáldozatok gyakorlata, bár Amerika leigázás utána Europában a vallás nevében sokkal több embert mészároltak le kegyetlen módon. Elgondolkoztat kultúrájuk eltűnése, elhalványodása. Bár egyes nézetek szerint a rájuk erőltetett katolikus vallást mai napig nagyon sajátosan értelmezik és inkább az ő kultúrájuk olvasztotta be az idegent és nem fordítva.

Rövid fellélegzés volt, hogy megnézhettük ezt a kiállítást. November elejétől megint folytatódik ez a furcsa év.

Számomra nem volt soha nagy jelentősége a „történelmi eseményeknek”. ’89-ben az iskolában közösen megnéztük a köztársaság kikiáltását, a fél szemére vak, szadista és oktatónak teljesen alkalmatlan matektanárunk azt hümmögte, hogy „ti nem is tudjátok ennek az eseménynek a jelentőségét kellően értékelni”. Pedig tudtam. Örültem az autoriter rendszer bukásának. Csak nem gondoltam, hogy piros-fehér-zöldre festve visszatér majd 20 év múlva.

Szép dolog a történelem, de olyan korban élni, ami bekerül a történelemkönyvbe nem annyira jó. Emlékeim szerint sokat tanultunk Amerika meghódításáról, annál kevesebbet az ott élő népek kultúrájáról, isteneiről, mindennapjairól.

Biztos, hogy 2020 is kiemelt szerepet kap a jövő történelemkönyveibe. Alig szoktam hozzá az egymást követő korlátozásokhoz, épp lélekben készültem a következő kijárási tilalomra, amikor itt egy szélsőséges terrorista több embert megölt és sokakat megsebesített. Éppen azon az estén terveztük, hogy az újabb lockdown előtt még bemegyünk a belvárosba barátokkal találkozni, de aztán meggondoltuk magunkat.

Az ilyen történelmi időkben, talán a legjobb időszerűtlennek lenni. És navatl költészettel foglalkozni.   

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.