Budapest – Budapest

Az elmúlt időszakban kétszer is voltam Budapesten, összesen közel két hetet, míg tavaly például egész évben mindössze csak egy-két napot, átutazóban. Már tavaly nyáron sem éreztem magam felhőtlenül abban a városban, ahol több mint 15 évet életem. Tavaly is sokat töprengtem azon, hogy miért van ez így. Azért, mivel elköltöztem egy olyan városba, ahol az élet kiszámíthatóbb, nyugodtabb, egy szóval élhető? Vagy Budapest változott meg és lett általános (van ilyen?) mércével mérve is elég “élhetetlen” város.

Amikor még Pesten életem, a hagyományos magyar “jammerolás”, bezzegmagyarkodás esküdt ellensége voltam. Budapest már akkor is sokak által rettenetes helynek volt kikiáltva, amikor még nem is volt az. Én szerettem Budapesten élni, kerestem és meg is találtam benne a jót, a szépet, az érdekeset. Persze akkor is láttam hibáit, az évtizedek alatt feltorlódott problémákat.

Most, 2020-ban, harminc évvel a rendszerváltozás után Budapest siralmas látványt nyújt, miközben persze van számos pozitív oldala is a magyar fővárosnak. Nagy örömömre számos nagyon rossz állapotban lévő épületet újítottak fel városszerte, jellemzően módon azonban csak a homlokzatot (ahogy egykor Budapesten hallottam: ez tipikus magyar látványpékség-szindróma).

Feltűnően hiányoznak a város bizonyos részeiről a parkok, kis zöld szigetek. A város fulladozik a szmogban és a levegőtlenségben. Mindkét alkalommal a Király utca környékén laktam. A bulinegyed a turisták hiányában csöndesebb volt, de a Király utca környéke lepusztult, koszos, kellemetlen hely. A járdából kiállnak az autók parkolást megakadályozandó félig eltört fémrudak, számos épület beugróiban szerencsétlen hajléktalanok tanyáznak, egész utcaszakaszokon átható húgyszag terjeng. A Nagykörút összképe leginkább egy giccses, csilli-villi bazárra emlékeztet. A járdán sem veszélytelen közlekedni, ugyanis hol egy moped, hol egy e-roller elől kell elugrani. Hosszan sorolhatnám még a negatívumokat.

Kimondottan szimpatikus az Erzsébet tér a sok fűben ülő fiatallal és a József Nádor tér a porcelán szökőkutakkal (nekem csak az egyik tetszik, de ez ízlés dolga). Csakhogy az Erzsébet téret egy csütörtök vagy péntek este rendőrök szállták meg és egymás után szedték szét a fiatalokat, nyilvánvalóan fű és egyéb illegális szerek után kutatva. Ez pontosan egy olyan államhatalom reakciója, mely képtelen az igazi bűnözőkkel szemben fellépni és a rend őrei pótcselekvéssel töltik ki munkaidejüket. Ezzel szemben a taxishiénák továbbra is ott állnak a Keletinél és megkopasztják a gyanútlan külföldieket, magyar utast pedig a rendes ár háromszorosáért szállítják.

A Parlament és környéke jól tükrözi az új politikai elit ízlésvilágát. Szomorú, sivár kőrengeteg lett az eredetileg a magyar képviseleti demokráciának szánt épület előtti teréből. A térnek csak látszólag van köze a második világháború előtti állapothoz, korábban ugyanis szépen be volt parkosítva a terület.

Sok tekintetben Berlinre emlékeztet engem Budapest. Lazulós, tetkós fiatalok, mindenki nagyon cool, csütörtöktől vasárnapig estig tolják a bulit. Üdítő a város pezsgése. A magyar gasztronómia még mindig világszínvonalú. De mégis, az egészhez vegyül valami kellemetlen, keserű szájíz.

Egy barátnőm fia hamarosan Pestre költözik. Egyetemre megy, biztos nagyon fogja élvezni a pesti pezsgést. Fiatalon mást keres az ember egy városban, országban. Aztán felnő, észreveszi, hogy a dolgok az ő életben sem fognak megváltozni, összecsomagol és elmegy.

Hazaértem Pestről, majd hétvégén találkoztunk egy mexikói lánnyal és egy brazil sráccal. A mexikói lány korábban az amerikai-mexikói határ közelében élt. Egy reggel az autójából látta, ahogy a felette lévő hídon emberek holttestei lógnak. Elege lett, eljött. Soha többé nem akar hazatérni.

Engem nyilván nem értek ilyen traumák. De el kellett fogadnom, hogy Magyarország nem európai ország és a jelenlegi vezetés és támogatóik nem is akarnak európaiak lenni. Az egykor fő problémaként azonosított balkáni állapotokat, zavaros viszonyokat kívánatos állapotnak tekintik. Ezt sajnos nem csak Orbán Viktor gondolja így. Így nem csoda, hogy nem érzem magam otthon sem Budapesten, sem Magyarországon.

7 thoughts on “Budapest – Budapest

  1. A kis vakond megkérdi a mamáját: – Mondd, mama, igaz, hogy odafenn kék eget lehet látni?
    – Igaz, fiam.
    – És hogy fönt a föld csupa zöld, meg mindenféle színű virágok vannak?
    – Igaz, fiam.
    – És az is igaz, hogy odafönn gyakran van világos és süt a nap?
    – Igaz, fiam.
    – De mama, akkor miért élünk mi itt, a föld alatt?!
    – Azért fiam, mert ez a hazánk.

    Like

  2. Tökéletesen látod azt, amilyen ma Budapest és amilyen ma Orbánia. Élhetetlen. Sokszor gondolkodtam az ötlettel, hogy itt hagyom, elég volt. Aztán még sem. Nem tudok rá magyarázatot adni, hogy miért nem. Megértem azokat akik elmentek, de megértem magunkat is, akik itt maradunk. Reménykedünk. Hiszünk egy új Magyarországban.

    Like

  3. Nekem elég volt négy év Orbánból és felmértem, hogy a helyzet reménytelen. Amikor államosították a magánnyugdíjpénztárakat és nem vonultak tömegek az utcára, tudtam, hogy a jó öreg szalámitaktikával majdnem mindent megengedhetnek maguknak Orbánék. És lőn… Nálam az is fontos volt, hogy most még volt lehetőségem új életet kezdeni, ez évről évre nehezebbé vált. Persze örülnék neki, ha változnának a dolgok, de sajnos nem látok rá túl nagy esélyt.

    Like

  4. Ha az előző kommentem félreérthető lett volna: teljesen indokoltnak, józan döntésnek tartottam és tartom, hogy elmentél ebből az egyre undorítóbb országból. Én nem tehetem.

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.