‘Napom

Dialógus

Ny. nagy fekete gomb szemeivel mélyen a szemembe nézett.

Mondd, ti emberek hogyan ünneplitek a születésetek napját? Próbáljátok ugyanazt csinálni, mint egész évben, kivetítve erre a napra, ami egész évben történik? Mint ahogy sok helyen újévkor szokás, hiszen ami ezen a napon történik, meghatározza majd az egész évet. Vagy éppen pont hogy kiléptek a mikroverzumotokból, és próbáltok valami teljesen mást csinálni, valami szokatlant, valamit ami ezt az egész napot rendkívülivé, különlegessé teszi?

Nem is tudom Ny. Mindenki másképp csinálja. És bár minden nappal öregebb leszel, mégiscsak ez a nap elgondolkodtat, visszatekintesz, mi minden történt már és előre tekintesz, esélyeket latolgatva.

És te? – legyintett egyet zsemlebarna fülével Ny.

Én próbálom kombinálni a dolgot. Nem akarok ennek a napnak túl nagy jelentőséget tulajdonítani. De nem is tagadom, valami nagyszerű történt ezen a napon. Alapítás, teremtés. Emellett nem lehet csak úgy elmenni. Eszembe jutnak azok a dologok, amik történtek velem. Az elmúlt napokban, hónapokban, években… Persze ezt máskor is megteszem. De van ebben a napban mégis valami különös. Valami varázslatos.

Gyere, szívjunk el egy cigit. Aztán beszélhetsz még a varázslatról… – mondta Ny. és elcammogott a konyha fele, bekapcsolni a kávégépet.

Monológus

Haldokló blogomon (ez már kérem kötelező irodalmi fordulattá vált itt) mégiscsak meg kell emlékeznem erről a napról. Kellemes napsütés, kis eső, hidegre fordult dél körül az idő, most újra süt a nap, de sötét felhők gyülekeznek. Különben ilyen az életünk is. Változékony, persze van akinek sok eső és hideg jut, míg más élete nagyobb részét a napsütésben tölti. Persze sokan ki nem állhatják a napot, mégis kapnak belőle sokat. Mi meg irigyeljük őket, nem tudva, hogy semmi sem fehér, vagy fekete, sőt, még szürke se.

Különben remek nap a mai, persze nem voltak nagy elvárásaim. Van egy-két célom, ezt tartom mostanában szem előtt. Szerencsére még mindig tudok megszállott lenni.

Persze nem tudom kiszakítani ezt a napot abból az évből, melybe be van ágyazva. Világvégehangulat van. Világvége, ahogy ismerjük…

Jó ideje nem hallottam ezt a számot, most jutott eszembe annak kapcsán, hogy a világ kizökkent. Akkor is, ma is könnyen azonosulok a videóban látható kisfiúval. Hozzá hasonlóan mindenféle emléket bányászok ki, megnézegetem őket, de aztán végül valami önfeledt, játékos dolognál kötök ki. Gyerekkorom óta riogatnak a világvégével. Meg hogy minden egyre rosszabb, szörnyűbb. Én nem ezt látom, tapasztalom. De a kultúrtörténet mélységes mély kútját ismerve tudom, hogy az idősebb generáció mindig silányabbnak tartja a fiatalabbat. Az idősebbek hajalmosok a pesszimizmusra, a fiatalok a meggondolatlanságra. Mindkettőre szükség van a megfelelő mértékben. Saját magamban is állandó egyensúlyba próbálom tartani ezt a két szemléletet.

Különben régi hagyomány nálunk, hogy a szülinap szülihétté van bővítve. Ilyenkor az ünnepelt egész héten különleges figyelemben részesül. Talán megörvendeztetem én is a blogom is egy szülihéttel.