Folytatva a turistatömegekkel: Amszterdam képét alapvetően meghatározzák a turisták, annak ellenére, hogy a város nem rendelkezik igazán sok monumentális épülettel. Tetszetős és a pompás a Rijksmuseum, lenyűgöző az egykori városháza (ma Amszterdami Királyi Palota), van egy jó pár ki- és lerámolt protestáns templom, ezen kívül azonban a múzeumok és különböző gyűjtemények inkább szerényebb épületekben vannak elhelyezve.

A belvárosban feltűnően sok a melegítős-fehérzoknis-sportcipős fiatal, akik nagyrészt buli- és drogturisták. A hollandok a hetvenes években liberalizálták a kábítószer-használatot, a közkeletű vélekedéssel szemben azonban ma sincs engedélyezve, csupán megtűrve a szerhasználat. Úgy gondolták, hogy más európai országok majd követik példájukat. Mivel erre nem került sor, Hollandia és különösen Amszterdam a drogturizmus első számú célpontja lett, amiből idővel a mégoly toleráns hollandoknak is elege lett.

Ma Amszterdam belvárosában számos tábla figyelmeztet arra, hogy a szemetelésért és a csatornába vizelésért kemény pénzbüntetést kell fizetni (utóbbiért 140 €-t azaz kb. 45 000 Ft-ot kell kicsengetni). A kezdeményezéshez készült egy kampányvideó is.

Egy másik kampány valamivel emberközelibben tálalja a problémát, és arra hívja fel a figyelmet, hogy Amszterdam belvárosa nem csak bulinegyed, hanem sokak számára lakó- és élettér.

Életem során valahogy mindig hollandokba botlok: az egyik első bécsi állásinterjúmon egy holland hölgy is jelen volt, legújabb munkahelyemen van egy holland kisegítő munkatársam. Már nem idealizálom a hollandokat, de még mindig nagyon szimpatikus az a szellemiség, ami áthatja ezt az országot és lakóit.

A hollandok jó pár évszázaddal ezelőtt sutba vágták a katolicizmust és kvázi államvallásá tették a kálvinizmust. Ez mai napig látszik a középkori templomaikon: a freskókat lemeszelték, a szentszobrokat kidobálták a templomokból. Az Oude Kerk oldalán pl. még ma is látszik hol álltak egykor a szentek szobrai, ma ezek csupán üres, funkció nélküli bemélyedések.

A Nieuwe Kerk-ben nagyon stílusosan emlékeznek meg az Alteratie azaz a katolikus városvezetés eltávolításának hatásáról: az Ótestamentum egy passzusa olvasható hollandul, miszerint “ne csinálj magadnak faragott képet, se semmi hasonlót…” (Mózes 2, 20:4). Ez egyben magyarázza a templom jelenlegi állapotát és jelzi azt is, ahogy a protestantizmus a képek és érzelmek világa helyett az igét (szót) és a hitet helyezte a központba. Ennek a folyamatnak aztán Hollandiában az lett az eredménye, hogy az emberek teljesen elhagyták az egyházat, és a hollandok túlnyomó többsége ma már ateista.

Hollandia új vallása – ha intézményes formában nem is – a tolerancia és a kisebbségek védelme. Az ország már a 16-17. századtól fogva kapcsolatba került európán kívüli idegenekkel és mint kereskedőnép elemi érdekében állt, hogy jó kapcsolatot ápoljon távoli népekkel. Ma a kisebbségek közül különösen a melegek egyenjogúsága fontos. Amikor 2016-ban az amszterdami Gaypride után egy meleg buliban voltunk, tele volt heteróval a hely. L. megismerkedett egy, eredetileg a távol-keletről származó heteró fiúval, akinek már a nagyapja is a holland hadseregben szolgált. Számára a legtermészetesebb dolog volt, hogy meleg haverjaival együtt ünnepli a Pridetot, mint egyfajta nemzeti ünnepet.

Mostani látogatásunk során a Hollandia gyarmati múltját bemutató múzeumban a “gender”-ről volt egy kiállítás. A nem és szexualitás történetét hallatlanul érdekesen tálaló kiállításon már a WC-ket is koedukálták.

• 

• 

• 

Mellesleg nem tűnik úgy, amit egyes jobbos-szélsőjobbos körök terjesztenek, hogy gender-őrület uralná Hollandiát. Amszterdam és Hollandia érdekes és biztonságos uticél remek közlekedési infrastruktúrával, számos magyar választotta Amszterdamot új lakhelyéül a kivándorlási hullám után.

Végezetül: Amszterdamban érdemes ellátogatni a városközponton kívülre, ahol a modern építészet elképesztő sokszínűséggel van jelen. Budapest, de sajnos még Bécs is messze elbújhat Amszterdam mögött etekintetben.

K11

Apropó holland nyelv: életemben először a nyolcvanas években hallottam beszélt formájában ezt a nyelvet, amikor apám gyerekkori ismerőse S. Öcsi hazalátogatott (talán innen a nyelvi iránti érdeklődés?). S. Öcsi azon disszidens magyarok közé tartozott, akik valóban sikeresek voltak új hazájukban. Gyerekkorában az evangélikus egyházon keresztül került Hollandiába nevelőszülőkhöz, ott mérnöknek tanult, majd a legkülönbözőbb cégek menedzsere volt. Most találtam meg a neten, hogy egy holland intézmény vezetőjeként olyan kőkeményen átszervezést hajtott végre, pl. a személyzet felének az elbocsátásával, hogy a “mészáros” jelzőt kapta (példaképe Lee Iacocca volt). Nekem persze érdekes volt hallani, mit mesél egy “messziről jött” ember, de Öcsi sose volt számomra szimpatikus. Ivott, egyik cigarettát nyújtotta meg a másik után, nagyképű és beképzelt volt. Ha azt mondta, hogy “elmegyünk dumcsizni” valahova, leginkább ő beszélt. Sokkal szimpatikusabb volt egyik felesége M., aki mindig halk, mosolygós és illemtudó volt. Talán neki köszönhető, hogy eltároltam magamban a hollandot, mint egy szimpatikus nyelvet.

Öcsi különben nagyvonalú is tudott lenni, nagymamát meghívta Hollandiába. Nemrég találtam meg otthon egy hágai útikönyvet, melynek első lapjára egy fotó és egy ajánlás van beragasztva, melyben Öcsi barátai megköszönik nagymamának, hogy bevezette őket az igazi magyar konyha rejtelmeibe (a hagyományos holland konyha különben eléggé csapnivaló, ami ízletes, az az egykori gyarmatokról származik).

Az ezredforduló környékén próbálkoztam először hollandul tanulni, két féléves nyelvi kurzus után lehetett volna a holland szakra felvételizni. Nem voltam túl sikeres, egy idő után nem bírtam az iramot és főleg a versenyt azokkal, akik már eleve tudtak hollandul. Az ELTE Ajtósi Dürer soron lévő nyelvi tanszékén voltak a nyelvórák, a terem elég jól megtelt rögtön az első órán. Holland docensünk első kérdése az volt, hogy miért akarunk hollandul tanulni? A holland pragmatizmus felől nézve nehezen érthető a más nyelvek iránti kelet-európai lelkesedés. De ma már úgy gondolom, hogy a nyelvtanulás mifelénk a kitörés lehetőségének a biztosításával függ össze. Így talán nem csoda, hogy amikor hazaköltöztem szülővárosomba, amolyan agytornaként újra elkezdtem hollandul tanulni. És aztán 2016-ban első alkalommal sikerült is eljutni Hollandiába, majd három évre rá még egyszer.

Az már első utam során is feltűnt, hogy Amszterdamban nem is olyan egyszerű hollandot gyakorolni. A legtöbb boltban vagy múzeumban, ha érzékelik, hogy nem vagy magabiztos a nyelvben, azonnal angolra váltanak. Ezért most legtöbb helyen hosszabb holland mondatokkal indítottam, és a siker nem is maradt el, az eladók, teremőrök rögtön hollandul is válaszoltak.

Persze a hollandok zöme angolul is beszél, ami részben azzal is magyarázható, hogy a filmeket Hollandiában nem szinkronizálják, hanem feliratozzák. Ma már a németnek kisebb a jelentősége második nyelvként, annak ellenére, hogy Németország Hollandia legnagyobb kereskedelmi partnere. Vendéglátónk J. elmondta, hogy a német visszaszorulásnak ma már nincsen köze a második világháborúhoz. Egyszerűen praktikusabb a nemzetközi turistatömegekhez angolul szólni.

K10

Hollandia régi szerelem. Ahogy azt Jaap Scholten, az erdélyi magyar arisztokráciáról szóló ‘Báró elvtárs‘ szerzője is megjegyzi, sok magyar fiatalban idealizált kép él Hollandiáról. Így voltam ezzel én is a kilencvenes évek elején, amikor hollandul kezdtem tanulni. Aztán amikor 9 hónapig szülővárosomba dekkoltam, reménykedve, hogy végre elhagyhatom Magyarországot, újra elkezdtem hollandul tanulni. A holland így a szabadság és remény nyelve számomra. K9