Amszterdam (folytatás) (9)

Apropó holland nyelv: életemben először a nyolcvanas években hallottam beszélt formájában ezt a nyelvet, amikor apám gyerekkori ismerőse S. Öcsi hazalátogatott (talán innen a nyelvi iránti érdeklődés?). S. Öcsi azon disszidens magyarok közé tartozott, akik valóban sikeresek voltak új hazájukban. Gyerekkorában az evangélikus egyházon keresztül került Hollandiába nevelőszülőkhöz, ott mérnöknek tanult, majd a legkülönbözőbb cégek menedzsere volt. Most találtam meg a neten, hogy egy holland intézmény vezetőjeként olyan kőkeményen átszervezést hajtott végre, pl. a személyzet felének az elbocsátásával, hogy a “mészáros” jelzőt kapta (példaképe Lee Iacocca volt). Nekem persze érdekes volt hallani, mit mesél egy “messziről jött” ember, de Öcsi sose volt számomra szimpatikus. Ivott, egyik cigarettát nyújtotta meg a másik után, nagyképű és beképzelt volt. Ha azt mondta, hogy “elmegyünk dumcsizni” valahova, leginkább ő beszélt. Sokkal szimpatikusabb volt egyik felesége M., aki mindig halk, mosolygós és illemtudó volt. Talán neki köszönhető, hogy eltároltam magamban a hollandot, mint egy szimpatikus nyelvet.

Öcsi különben nagyvonalú is tudott lenni, nagymamát meghívta Hollandiába. Nemrég találtam meg otthon egy hágai útikönyvet, melynek első lapjára egy fotó és egy ajánlás van beragasztva, melyben Öcsi barátai megköszönik nagymamának, hogy bevezette őket az igazi magyar konyha rejtelmeibe (a hagyományos holland konyha különben eléggé csapnivaló, ami ízletes, az az egykori gyarmatokról származik).

Az ezredforduló környékén próbálkoztam először hollandul tanulni, két féléves nyelvi kurzus után lehetett volna a holland szakra felvételizni. Nem voltam túl sikeres, egy idő után nem bírtam az iramot és főleg a versenyt azokkal, akik már eleve tudtak hollandul. Az ELTE Ajtósi Dürer soron lévő nyelvi tanszékén voltak a nyelvórák, a terem elég jól megtelt rögtön az első órán. Holland docensünk első kérdése az volt, hogy miért akarunk hollandul tanulni? A holland pragmatizmus felől nézve nehezen érthető a más nyelvek iránti kelet-európai lelkesedés. De ma már úgy gondolom, hogy a nyelvtanulás mifelénk a kitörés lehetőségének a biztosításával függ össze. Így talán nem csoda, hogy amikor hazaköltöztem szülővárosomba, amolyan agytornaként újra elkezdtem hollandul tanulni. És aztán 2016-ban első alkalommal sikerült is eljutni Hollandiába, majd három évre rá még egyszer.

Az már első utam során is feltűnt, hogy Amszterdamban nem is olyan egyszerű hollandot gyakorolni. A legtöbb boltban vagy múzeumban, ha érzékelik, hogy nem vagy magabiztos a nyelvben, azonnal angolra váltanak. Ezért most legtöbb helyen hosszabb holland mondatokkal indítottam, és a siker nem is maradt el, az eladók, teremőrök rögtön hollandul is válaszoltak.

Persze a hollandok zöme angolul is beszél, ami részben azzal is magyarázható, hogy a filmeket Hollandiában nem szinkronizálják, hanem feliratozzák. Ma már a németnek kisebb a jelentősége második nyelvként, annak ellenére, hogy Németország Hollandia legnagyobb kereskedelmi partnere. Vendéglátónk J. elmondta, hogy a német visszaszorulásnak ma már nincsen köze a második világháborúhoz. Egyszerűen praktikusabb a nemzetközi turistatömegekhez angolul szólni.

K10