Újra itt. Imár harmadszor. Tèli lehangoltság passé. A telefonon pöttyögès a lènyegre szorít. Egy kèp.
A sziget Latinamerikára emlèkeztetne, ha jártam volna ott. Zárt közössègi lakhatás, autó nèlkül alig bejárható, nemtörödöm hanyagság – itt romos épületek, amott szemét. Ebben helyi és turista – persze nem mind – egyezik.
Íme a sziget múltjajelenejövője. Emlékezető, mily törékeny a civilizáció.
De addig is, míg újra eltörik: nap, barátok, tenger. Az argentin portásnak a bécsi télre panaszkodok. Ő a kanári örök nyárra. Ezért ő a hegyekben él. Talán majd egyszer én is. De most még nem. Élvezem Európa Balatonját, Füredèt (Teneriffe) ès Siófokját (Maspalomas).
Vègül Haiku.
Kanárinapsugarak,
Mèg a büszke Dünepálma is
Az árnyèkot áhítja.
Doppeldupla 