Akaratunk ellenére túl hosszúra nyúlt betegszabadságunk. Ami eleinte egyszerű megfázásnak tűnt, két hetes lábadozással járó lázas-köhögős állapot-hullámvasúttá fajult és a tüdőnk még mindig küzd az utolsó utóvéd-baktériumokkal. Ebbe persze az is belejátszott, hogy nem tudtam lemondani életem első francia barokk operájának koncertáns előadásáról, még kevésbé a másnapi helyi goa-fesztiválról, melyre ezúttal R-el és testvéreivel mentem (buzi csipetcsapatunk meghasonlásáról majd máskor).

Gyógymódként a már sokszor bevált hagyományos kúrát alkalmaztuk: sok tea, fekvés és sorozatnézés. Az eredeti kúra, melyet mindenkinek ajánlani szoktam, “buta sorozatot” tartalmaz, hiszen nem csak a testet, hanem a szellemet is kímélni kell a gyógyulás ideje alatt. A jelzőt lecsippentve végül is a Yellowstone című öt évados sorozatot néztük végig.

Bevallom, soha sem érdekeltek a cowboyos-indiános filmek és a vadnyugat romantikája is hidegen hagyott. A sorozatból azonban egy teljesen más történet bontakozik ki. Bipolarizált világunkban gondosan előkészített skatulyába kerül minden: maradi/haladó, környezetvédő/környezetkárosító, liberális/konzervatív stb. stb. Ha az egyik skatulyában vagyunk (vagy valakinek mi a véleménye egy témáról, az USA-ban pl. a melegházasságról, fegyverviselésről, abortuszról) akkor a másik skatulyát rossznak, erkölcstelennek, legrosszabb esetben gyűlölendőnek tekintjük.

Erről is szól a Yellowstone: a hatalmas ranchet birtokló John Dutton mindent megtesz, hogy a birtok egybe maradjon és egy pár tucat ember élhesse azt az életformát, amit évszázadok óta él. Első pillantásra trumpista ősparasztnak is tűnhet a Dutton család. De valójában ők azok, akik eredeti formájában meg akarják őrizni az apáról fiúra örökített ranchet, és nem akarják a haladás és munkahelyteremtés nevében megengedni egy repülőtér megépítését a völgyben. Szerintük a haladás felsrófolja a lakásárakat, tönkreteszi a természetet, ellehetetleníti az “őslakosok” életét. A dolog szépséghibája persze, hogy amikor a Dutton család ideköltözött, szintén az őslakosok kárára szereztek ranchet, amit azóta sajátjuknak tekintenek és minden eszközzel megvédenek.

A sorozat talán legérdekesebb aspektusa számomra, hogy liberálisok és konzervatívok, vidékiek és városlakók között értékrendben sokkal kevesebb különbség van, mint gondolnánk. A választóvonalak valójában máshol húzódnak.

Ugyanakkor számomra is újra felvetődött, mennyire felel meg nekünk a városi élet. Éltem egy harmadát kertes házban töltöttem, igen közel a természethez. Aztán egy másik harmadát inkább betondzsungelben. Most valamiféle kompromisszumként karnyújtásnyira van a természet, de mégiscsak városias környezetben élünk. Azt hiszem sosem lettem annyira neurotikus a nagyvárostól és az emberektől, hogy úgy érzzem, nekem el kell innen menekülnöm. Ugyanakkor már egy jó ideje rettentő fontos kint lenni a természetben, órákat ücsörögni egy fa alatt vagy meztelenül úszni a Dunában.