Tizennegyedik ablak (25)

Első bécsi munkahelyem (az előző írásban már említett bécsi Lipótvárosban azaz Leopoldstadtban) egyszer betettem a tenyeremet a fénymásolóba és megnyomtam a start gombot. Íme az eredmény.

Fiatal koromban volt egy lány testvérpár (talán ikerek voltak), akik velem párhuzamos osztályba jártak a gimnáziumba. Ők elemezték egyszer a tenyeremet, és azt mondták, hogy egy bizonyos részen az erős redőzöttség a homoszexualitásra utal, ill. hogy életvonalamban törés látszik (valamiféle mentális betegség életem végén?!). Igaz jósoltak két gyereket is. Néha eszembe jut ez a történet, és ilyenkor mindig megnézem a tenyerem. És elmosolyodok, hogy milyen mélyen ül bennünk az összefüggések keresésének ösztöne.

Apám mindig emlegetett egy érdekes régi könyvet, ami az kézvonalak elemezésével foglakozott. Aztán egyszer valakinek a könyvtárából (nagynéném vagy nagyszüleim) hozzám került ennek az írásnak a reprint kiadása. Jellemző, hogy az 1988-as kiadáshoz nincs se kommentár, se utószó (persze nem csodálkozom ezen, az ufó-hit és okkultizmus késő-kádárkori jelenség). Mai napig nem volt türelmem elolvasni.

K25

Tizenharmadik ablak (24)

Ez a Bécs térkép már kint volt első munkahelyemen is, ugyanis miután 2015 májusában ide költöztünk, fontosnak tartottam, hogy gyorsan megtanuljam a kerületek neveit. Bécsben az első került a “belső város” (Innere Stadt és nem Innenstadt), sokaknak mai napig a város egyet jelent az első kerület (pl. ich gehe in die Stadt). A második kerület elég furcsán helyezkedik el, Lipótváros névre hallgat, mint pesti párja (azonban más-más Lipótról lett elnevezve). A 3-9 kerületek gyűrűként veszik körül az elsőt, ezek korábban elővárosok (Vorstadt) voltak és a 19. században csapták őket Bécshez. A századforduló után további, korábban önálló település került Bécshez (ezeket Vorortnak hívják). Az egyik legnagyobb meglepetés számomra az volt, amikor Bécsben meghallottam a “Transdanubien” azaz Dunántúl kifejezést. Míg ez Magyarországon messzemenően pozitív kifejezés, Bécsben éppen fordítva értendő. A Dunán túl ugyanis Floridsdorf és Donaustadt fekszik, melyeket a legtöbb bécsi nem tart különösen jó kerületnek.

K24

Tizenkettedik ablak (23)

A karácsonyi őrület egyre fokozódik, a belváros tömve turistákkal, a karácsonyi vásárok puncsgőzben úsznak, munkahelyemen a harmadik udvarban hatalmas karácsonyfa díszeleg. Mindennek tökéletes ellentéte ez a kép: Ozora, azzal a fával, melynek ágai között egy hatalmas veszőnyalábokból készült Ádám és Éva szobor található. Ádám Évának egy almát nyújt, pontosan úgy, ahogy azt a Biblia hibás latin értelmezése miatt mai napig elképzeljük (valójában gyümölcs szerepel az eredeti szövegben). Mindez egybecseng azzal, hogy Ozora bejáratánál ott díszeleg:”Welcome to Paradise”.

Pont ennél a fánál történt első ozorai látogatásunk során, hogy az utolsó esték egyikén eszünkbe jutott, hogy L. mamájának hamvait, melyet széthordunk mindenfele a világban, még mindig nálunk volt és nem találtuk ki, hol szórjuk pontosan el. Erre mondtam azt: hát szórjuk szét itt, a Paradicsomba. Így esett, hogy a harcosan ateista Böbe mégiscsak bejutott a Paradicsomba.

K24

Advent – tizenegyedik ablak (22)

Ezen a képen jól látszik falam struktúrája, hogyan kapcsolódik egyik kép a másikhoz. A mai kép Ozorán készült 2018-ban, a nagy színpad előtti sátor közepén (az alatta lévő kép különben szintén, de arról majd később). Ozorán évente változik a színpad előtti sátor dizájnja, nekem a tavalyi jobban is tetszett, mint az idei. Tavaly ugyanis a sátor közepén álló oszlop egy fát formált, melyet én gyorsan az északi mitológia legendás világfájával, az Yggdrasillal azonosítottam, melyről a Völuspá, azaz a látnoknő jövendölés így ír:

Tudok egy kőrist,
neve Yggdraszill,
szép szál fehér fa,
nedvesség fürdeti.
Harmatot hullat
völgy-ölekbe:
örökzölden Urd
forrása felett áll.

És ha már Yggdrasil, akkor eszembe jut rögtön Wagner gyűrű-tetralógiája, akinél a világkőris a természet szimbóluma és kivágása a mohó istenek bukáshoz vezet.

K23

Advent – tizedik ablak (21)

Számos jegy van a falon, mely különböző mozi előadásra és múzeumi látogatásra emlékeztet. Ez itt kicsit kilóg a sorból, ugyanis egy stand-up comedy után tűztem ki. Eddie Izzard régi nagy kedvencünk, az igazat megvallva nem is gondoltam, hogy valaha látom élőben. Ez mellesleg nem bécsi specialitás, nagy stand-upos nevek rendszeresen járnak Pestre is (például a szegről végről magyar Louise CK, amire nem jutottunk el).

Eddie Izzard rendszeresen női ruhában lépett fel és saját magát transzneműnek nevezi, ami annyiban furcsa, hogy bevallottan a nőkhöz vonzódik. Számára a férfi és a nő kategória túlzottan behatároló. A színpadon egyszerűen briliáns, legyen szó hitbéli témákról (Izzard ateista), nyelvről, filmekről vagy történelemről. Az alábbi részletben pl. megmagyarázza, hogy hajtották a britek uralmuk alá a világot:

K22

Advent – kilencedik ablak (20)

Nem mondom, hogy néha nem megy az agyamra az advent… a tömeg a belvárosban, a napi egy bejegyzés okozta enyhe nyomás, a karácsonyi őrület. Apropó őrület: az elmúlt két napban egyre jobban nagyítottuk Bécs 18. századi térképét. Tegnap az altes AKH-ról írtam, melynek egyik fontos épülete a Narrenturm azaz a bolondok tornya. Ez is azon bécsi épületek közé tartozik, ami ideköltözésemkor rögtön megfogott. A torony pszichés betegek számára készült, és bár a jobbító szándék szülte, az eredmény elég rettentes volt:

A torony előtt lévő tábláról egy QR-kód segítségével lehet információkat szerezni a toronyról (a kód leolvasható a parafafalamon lévő képről is). A Narrenturm ma az anatómiai-patológiai gyűjteményt tartalmazza. Amióta itt lakom, tervezem, hogy megnézem. De ma napig nem mertem megtenni…

Advent – nyolcadik ablak (19)

Vegyük alapul a tegnapi térképet. A belvárostól kissé észak-keletre látható egy hatalmas épület, szerintem már ez a térkép is az éppen épülő Általános Kórház (Allgemeines Krankenhaus) körvonalait adja vissza. Falamon van azonban egy sokkal pontosabb térkép is, melyen a ma már altes AKH névre hallgató épület eredeti tervei láthatók.

Amikor még a Gürtelen laktunk, lakótársaink állandóan emlegették az altes AKH-t. Nem mondott nekem túl sokat e név. Aztán amikor elmentem megnézni, azonnal lenyűgözött az épület-koplexum. Létrehozása II. József nevéhez kapcsolódik, aki miután meglátogatta az itt álló hatalmas árvaházat, elhatározta, hogy átalakítja az intézményt egy modern közkórházzá.

Mai napig szívesen sétálgatok az altes AKH udvarain, itt található a bécsi egyetem számos tanszéke (köztük a Hungarológia is), egy helyreállított zsidó imahely és még valami, amiről holnap írok. És szívesebben megyek az altes AKH karácsonyi vásárára, mivel meghittebb hangulatú, mint a Rathausplatz előtti, szerintem már elég giccses Weihnachtsmarktra.

K20

Advent – hetedik ablak (18)

Ez a térkép csupán egy részlete annak a kinyomtatott térképnek, ami a falamon van. Ami szintén csak egy részlete annak a hatalmas projektnek, ami első katonai felmérés néven vált ismertté (németül josephinische Landaufnahme). Ezen a térképrészleten Bécs azon része látható, amelyik számomra is fontos: az első kerület, ahol jelenleg dolgozom, a kilencedik, ahol először laktunk és ami mai napig a kedvenc kerületem, és a tizenkilencedik, ahol most lakunk.

Jól látszik a térképen, milyen alapvetően változott meg a város képe az elmúlt közel 250 évben (ehhez képest alig az előtte eltelt több száz évben). Bécs a 18. században csupán a belvárosból állt, a várfalat a glacis ölelte körül, a mai kilencedik kerület határán a török és kurucok ellen emelt védőfal, a Linienwall (a térképen Wäringer és Nußdorfer Linie elnevezéssel) húzódott. Ezek a területek a 19. században olvadtak össze Béccsel és ma Alsergrund és Döbling néven önálló kerületek.

K19

Advent – hatodik ablak (17)

Szintén Bécsbe költözésünkkel esik egybe, hogy beszivárogtunk a goa közösségbe. L. már korábban is rajongott a zenéért és egyszer volt Ozorán is, amikor még Pesten laktunk. Pesten különben egy ideig különböző klubokba jártunk, azonban miután az undergroundból mainstream lett, már nem tetszett az egész.

A goa (angol és német nyelvterületen inkább Psytrance, Goa-Trance) az azonos nevű indiai városról kapta a nevét. Ez a zenei stílus, mely sokak számára életforma is, a nyolcvanas években alakult ki és rokon a hippi-mozgalommal. A zene ma már erősen szegmentálódott, erről itt olvasható egy zenei példákkal dúsított leírás.

Ami számomra nagyon szimpatikus a goában, hogy az emberek az partikon sokkal kedvesebbek és közvetlenebbek. Az igazi goa-bulik nyáron vannak, szabad téren. Az itt látható flyer is egy ilyen bulit reklámozott Bécs egyik legismertebb klubjában, a Pratersaunában. A legemlékezetesebb ilyen buli azonban nem augusztusban volt, hanem júniusban, amikor Jé eljött Pestről, és kezünkben egy sörrel a Pratersauna medencéjébe lógattuk lábunk.

L18

Advent – ötödik ablak (16)

Későn érő típus vagyok, két dolog is volt, amit életemben először Bécsben próbáltam ki. Egyrészt a nyolcórás alkalmazotti jogviszonyt, másrészt a számomra addig ismeretlen emberekkel való bérleti társközösségét (német nyelvterületen ezt hívják WG-nek, azaz Wohngemeinschaftnak). A WG – amiben 2015 május elsejétől számítva hat hónapig laktunk – rajtunk kívül kizárólag lányokból állt, közülük ketten marxista akadémikusok voltak, a tőke mellett ott sorakozott a Rosa-Luxemburg-összes.

Maga az épület a bécsi gürtelen volt, itt találkoztam először egy bécsi specialitással, a konskripciós számmal. A lakás a negyedik emeleten volt, szobánk az Otto Wagner által tervezett egykori magasvasútra (ma U6) nézett, mögötte egy zsidó temető terület el, még hátrébb a Währinger Parkban a bécsi közgáz elődje, a Hochschule für Welthandel magasodott. A magasvasút íveiben (németül Gürtelbogen, mely szépen be van számozva) különböző szórakozóhelyek voltak, ami miatt a hétvégéken különösen zajos volt a lakás. De ezért a kilátásért és a remek esti beszélgetésekéért a lányokkal a WG-lét számomra abszolút pozitív volt. A WG-t aztán, miután már elköltöztünk, végleg feloszlatták. Egy emlékezetes házibulira még meghívtak bennünket, ahol találkoztam egy tüzes kurd lánnyal… de az már egy másik történet.

L17