Ozora idén is fantasztikus volt. Ozora nekem egyet jelent a szabadsággal, a természethez való közelséggel és egy nagyon pozitív közösségi élménnyel. Eddig éltem meghatározó eseményei közé tartozik az Ozora fesztiválon töltött idő.

Az is igaz azonban, hogy az idei fesztivál egy kicsit más volt, mint a tavalyi. Ennek az egyik oka, hogy az első fesztivál után önkéntelenül is bizonyos elvárásokkal mentünk a fesztiválra, a másik, hogy bizonyos dolgok másképp alakultak.

Gyakorlott Ozoristák már tavaly is utaltak arra, hogy Ozora hangulatára rányomja bélyegét, hogy Portugáliában éppen van-e Boom fesztivál, melyet csak kétévenként rendeznek meg. Ha nincs Boom, mint ahogy idén sem volt, sokkal többen jönnek Ozorára. Ez konkrétan minimum 30 000 embert jelent (25 000 jegyet adnak el elővételben és 5000-et a kapunál), továbbá plusz-mínusz pár ezer ember, akik önkéntestként vagy szervezőként dolgoznak vagy fellépők. Bár pontosan számot nem ismerek, de a tavalyaihoz képest érezhetően több ember volt Ozorán, ami nem csak abban mutatkozott meg, hogy a zuhanyzóknál gyakran igen hosszú sorok kígyóztak, hanem abban is, hogy úgy éreztük, kicsit “felhígult” a közönség.  Sok olyan fesztiválozó volt, akinek Ozora csak egy fesztivál volt a sok közül és kevésbé tudott azonosulni az itteni szellemiséggel. Persze Ozorán így sincsenek a másutt jellemző hőbörgő, kötekedő és részeg fesztiválozók.

Az első esték egyikén elegyedtem szóba egy német lánnyal, aki régebben már járt egy-két napot az Ozora fesztiválon és számos ismerőse rendszeresen visszatér ide. Szerinte Ozora arról híres a goa-közösségben, hogy sokkal inkább átjárja a szeretet és a nyitottság a fesztiválozókat, mint más hasonló fesztiválokon. Ezt én is teljesen mértékben meg tudom erősíteni, miközben nem gondolom, hogy ennek valamiféle ezoterikus oka lenne. Ozorának van egy igen jelentős törzsközönsége, számukra a fesztivál bizonyos értékek megélésről és közvetítéséről is szól. Ozorán nem csak papolnak a környezetvédelemről, hanem valóban mindenki zsákokba gyűjti a szemetet. Az emberek mosolygósak és kedvesek, egyik fesztiválon sem olyan könnyű kapcsolatot teremteni vad idegenekkel, mint Ozorán. Ez a mentalitás nem magyarázható kizárólag a kábítószerek hatásával (ugyanis az ajzószereket láthatóan nem használók is kedvesek és nyitottak), hanem inkább azzal, hogy bizony a jó példa is ragályos. A szociális kérdésekben jéghideg, a társadalmi értékeket alig ismerő és kultiváló Magyarországgal szöges ellentétben áll az, amit Ozorán tapasztaltam.

A fesztivál lebonyolítása idén is példa értékű volt, a biztonsági őrök nem bunkóznak, a helyiekből verbuválódott éttermi személyzet kimondottan kedves. A szervezést a józan gyakorlatiasság hatja át, legyen szó arról, hogy az étteremnél egy palánkkal elválasztott részen árnyékos helyről nézhető a menü, vagy hogy a tavaly átadott tónál csak 100 embert engednek egyszerre fürödni. Az Ozorán kívüli Magyarországon az ilyen pragmatizmus gyakran luxuscikk.

Tavalyi tapasztalatainkra építve idén éjfél körül már a sátrunkban voltunk és nagyrészt nappali életet éltünk. Ozorán a nagy meleg miatt 9-nél tovább csak azok a szerencsések tudnak aludni, akik a fesztivál megnyitása előtt három nappal le tudnak foglalni maguknak egy árnyékos sátorhelyet. Ozora azonban nem csupán zenei fesztivál, napközben lehet előadásokat hallgatni, úszni a tóban, jógázni, társasjátékozni vagy agyagozni az Artibarn nevű művészeti pajtában. Sajnos ezekre idén viszonylag kevés időnk jutott, mivel inkább sodródtunk spontán helyszínről helyszínre.

Idén Ozora nekem elsősorban a találkozásokról szólt: ausztrál vendégünkön kívül velünk volt egy nemrég megismert osztrák ismerősünk, találkoztam egykori bécsi kollégámmal és újra találkoztunk a tavaly Ozorán megismert francia barátunkkal is. Szóba elegyedtem egy svéd férfival, aki megajándékozott egy 20 koronással. Egy francia srác elmesélte, hogy biciklivel érkezett barátnőjével, két hónapja vannak úton és számára az itteni hideg vizes zuhany luxusnak számít. Jót beszélgettem még egy-pár magyarral, némettel, hollanddal is.

Az idei fesztiválra az is rányomta a bélyegét, hogy a DJ-k nagyon erősen a techno irányába vitték a zenét. Nekünk hiányzott a könnyedebb, barátságosabb tribal stílus.

Hiába írnék kisregényt, tanulmányt vagy verset Ozoráról, az írott forma csupán halvány adja vissza azt, amit az Ozora fesztivál, az ott töltött idő jelent. Ozorán összesűrűsödik a nyár, a felhőtlen ottlét, a zene, a faépületek, a fények, az emberek. Év közben arra vágyok, hogy Ozorára mehessek és Ozora után lehangolt vagyok, hogy már nem vagyok ott. Igazából úgy terveztük, hogy jövőre kihagyjuk Ozorát… meglátjuk, sikerül-e.

Végezetül ajánlok egy remek összefoglalót Ozoráról, mely nagyon szépen összeszedi, mitől különleges és egyedülálló az Ozora fesztivál.