Évtizedek

Immár negyedik alkalommal fordul elő életemben, hogy tudatosan megélem egy évtized végét.

1989 végén az általános iskolában együtt megnéztük az egyik tanóra keretében a köztársaság kikiáltását. Ekkor igazából még gyerek voltam és reménnyel telve tekintettem a következő évtized elébe. Ami hozott is elég változást – anyukám valószínűleg a negyedével is megelégedett volna. Gimnáziumba mentem, rászoktam a dohányzásra és az éjszakákba nyúló dorbézolásokra. Francia szimbolistákat olvastam és próbáltam kicsit úgy élni mint ők. Voltam többször a Balatonon, életemben először külföldön, Londonban, ahol 18 évesen egyedül róttam a city utcáit. Felvettek egyetemre, Pestre költöztem, ahol az első bérelt lakásban gyakran szólt Bowie-tól az Outside, majd beköltöztem saját lakásomba, és elkezdődött életem első hosszabb párkapcsolata.

1999 végén bizakodva tekintettem az új évtizedbe, mely egyben új évszázad és évezred is volt: láttam a napfogyatkozást, voltam autóval Rómában, megtapasztaltam a 3,4-metiléndioxi-N-metil-amfetamin egyedülálló hatását, újra szerelmes lettem, szerelmemmel mai napig együtt vagyok. Megszereztem két diplomát. Felvettem életem első hitelét, galéria került a lakásba, először jártam a számomra oly fontos Berlinben, klubboztam, újságíró lettem, tinnituszom lett majd leszoktam a cigiről és rászoktam az úszásra. Megismertem Rást. 2009-ben kémleltem, mit hoz a következő évtized.

2009 végén úgy tűnt, rosszra fordulnak a dolgok: a sípoló hang  nem múlt el, lakásomban egyszer csak hárman laktunk már, megismertem egy fontos embert, akit barátként aztán elvesztettem. Ellátogattunk Bécsbe télen, szörnyű hidegben. A rá következő évben 9 hónapig volt hideg, sivár a világ. Összecsomagoltuk az életünket, nyugatabbra költöztünk, kis lakásunk ablakából a sínekre néztük. Tavasszal állást kaptam a császárvárosban, két hétre rá kiköltöztünk – e napon én voltam a legboldogabb ember a földön. Lakóközösségben laktunk, dolgozni jártunk, utaztunk Prágába, Salzburgba, Rómába, újra Berlinben, több holland városba, Barcelonába, Madridba és Kolozsvárra. Szerelmem mamája megbetegedett, meggyógyult, meglátogatott bennünket. Meghalt, atetista rítus szerint eltemettük, hamvait széthordjuk a világba. Elköltöztünk egy saját bérelt lakásba, ablakunk alatt egy császárfa áll, melynek szimbolikus, címeres ábrázolása a japán császári család jelképe.

2019-ben bizakodva tekintek az új évtizedre…