Doppeldupla

Tettem egy sétát a környéken. Az elmúlt két napban csak vásárolni mentem ki. Okkal. Megvalósítom amit oly rég óta akartam, s a körülmények ehhez ideálisak.

Nem vagyok hajlamos a nosztalgiázásra, az emlékek felidézése nem tesz érzelgőssé. Ez talán összefügg világlátásommal, az életről alkotott felfogásommal. Számomra az élet nem lineáris fejlődés, nincs se célja, se egyenes íve. Nem lehet veszteni, de nyerni se. Számomra az élet egy spirál, mely időről időre keresztezi saját vonalát, majd tovább kúszik. Nincs se fent, se lent, így az sem állapítható meg, merre kúszik a spirál.

Blogom címe (magyarul és németül a dupla szó) a bennem rejlő alapvető kettősségre utal. Már genetikailag is két nemzet keveréke vagyok, akkor is, ha felmenőim között valószínűleg ennél több nép tagjai is megtalálhatók. De mivel erről a kettőről tudok, ezt tekintem saját hagyományomnak. Városom eredeti címerének két irányba tekintő sasmadara is ezt hirdeti. Amíg Pesten éltem alig olvastam magyar szépirodalmat. Itt Bécsben éppen az elmúlt hónapokban tértettem át kizárólag magyar nyelvű irodalom olvasására. Más ember vagyok a munkahelyemen és más a magánéletemben.

Nincs ebben semmi különös, ahány nyelvi és kulturális határa van Európának, legalább annyi kettősséget produkált az öreg kontinens. Az alig pár szász éves nemzetállamok újraírták a történelmet és a kettősség helyett az egységet szuggerálják.

Az elmúlt hetekben egyetlen dolog tölti ki napjaim nagy részét. Írok. Évek óta az volt a vágyam, hogy ezzel foglalkozhassak. Ez teljes embert kíván, én nem vagyok képes csupán hétvégéken ezzel foglalkozni a kenyérkereset mellett. Az öt napos munkahét nekem kizárta, hogy elmerüljek a történetben, együtt éljek az alakjaimmal, meghalljam szavuk és kielégítsem a szöveggel és a történettel szemben támasztott igényekeit. Alakjaim szeszélyesnek tűntek eleinte, de valójában csak számon kérik azt, ami alakjukból, való életbeli előképeikből, a történetben nekik kijelölt életpályájukból következik. Elmerültem hát a kilencvenes évek, meg az ezredforduló utáni Budapest világába. Nem egyszerű dolog ez. Újraélni ami egyszer volt és ami természetéből fakadóan egyedülálló volt, és nincs többé, elég fárasztó. Nem is annyira azért, mert elmúlt, hanem mert mindeközben tudom, hogy Budapesten ma is ott van – minden ellentmondásával – életemnek egy be nem teljesült változatának a lehetősége.

Sétám során magyar számokat hallgattam.

Az ellentmondásos főváros:

A vágy

A mutáló magyar fiúk

A kelet és nyugat találkozása

Kibogozás

Nagyon vulgárisan, nagyon profán módon talán azt lehetne mondani, hogy honvágyam van. Persze Őduplasága messzemenően tisztában van azzal, mennyire paradox ez az érzés. Kielégíthetetlen. Egyetlen – bár leginkább metafizikai – vigasztalásom, hogy életem spirálja időről időre keresztezi saját útját.

One thought on “Doppeldupla

Leave a Reply to naposbuda Cancel reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.