NC, 4.10; 4/5.10 (3)

Kellemes, már-már megható véletlen, hogy Nick Cave éppen ma, születésnapom előestéjén hozta ki új albumát, a Ghosteen-t. Nick Cave, amikor megkapta az MTV Music Awardot, nem vette át, azzal indokolva, hogy “ő nem ló és nem kíván lóversenyen részt venni”. Mindig is kedveltem azokat, akik nem-et tudtak mondani, szembe mertek menni a mainstreammel vagy éppen vették a fáradságot, és az árral szembe úsztak. Persze sokaknál ez pózzá válik, és olyankor már nem igazán autentikus. Nekem is hosszú időbe telt, amire megtanultam nemet mondani, ugyanis szófogadó, illedelmes gyereknek neveltek. Ennek persze számos előnye is volt (ma egy ügyfelünk külön megköszönte, hogy kedvesen, normálisan beszélgettem el vele. Hja, nem mondok mindig és mindenre nem-et), ugyanakkor levetkőztem azt a szokásomat, hogy mások minden áron meg akarjak felelni.

Nick Cave magasról tojik az elvárásokra, elsősorban saját művészi útját követi. Már az előző albuma, a Skeleton tree is nagyon kontemplatív volt, dalai lassúak, költőiek és sokszor szomorúak.

Nem szoktam koncertekre járni, de amikor 2017-ben Bécsben járt Cave, elmentem a Stadthalléba. Lenyűgöző volt. Egy-egy dal közben, amikor finoman és halkan énekelt, olyan csönd lett a teremben, hogy egy leejtett tűt hallani lehetett volna. A közönség soraiban különben több apát is láttam, aki fiával jött meghallgatni a punk egykori fenegyerekét.

Apa és fia: Nick Cave egyik fia, Arthur 2015-ben lelte halálát Brightonban, miután lezuhant egy kőszikláról. Feltehetően Arthur egy barátjával LSD-t vett be és az igen erős hallucinációk vezettek a balesethez (Albert Hofmann, az LSD feltalálója óva intett az LSD rekreációs célú használatáról!). 15 éves volt. Én meg 44 leszek.

Az érzelmes, költői és szomorú Nick Cave stílusa ugyanúgy illik ehhez az őszi naphoz, mint az, hogy első alkalommal 4-én kezdem el ünnepelni a születésnapom (számmisztika 4 – 44), mely majd átnyúlik az 5-ébe. Felkapom a bordó cipőm (Put on your red shoes and dance the blues – Bowie) és egy közeli klubba fogok táncikálni.

Valahogy a születésnapjaim mindig magunkban hordoztak egyfajta kettősséget: az örömöt, hiszen saját szempontból is fontos esemény, hogy lettem, és a szomorúságot, hiszen minden születésnap emlékezet a múló időre.

No de most …

K4

4 thoughts on “NC, 4.10; 4/5.10 (3)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.