Változatok mórra 2

Miután Bécsbe költöztem havonta ismerkedtem meg egy újabb mórral – és akkor ezzel el is búcsúzom ettől az általánosító kifejezéstől.

Asszimiláció 

M. tunéziai származású, kimondottan arab külsejű fiú, akit egy buliban ismeretem meg. Egyrészt nagyon értékelte, amikor a Koránt lekaptam neki a polcról (a magyar fordítás ráadásul szép zöld bársonyba van kötve), másrészt azt, hogy nem igazán érdekelt a származása. Arabos külseje nem tévesztett meg, ugyanis a német amit beszélt inkább németországi volt, mint osztrák. Mint kiderült anyukája Németországban élt huzamosabb ideig. Lelkülete, felfogása mindeközben hamisítatlanul osztrák volt, kellő hajlammal a borúlátásra, megfűszerezve vaskos humorral. Ittlétem során különben számos második generációs bevándorlóval találkoztam, aki tökéletesen beszéli a németet és aligha tudná elképzelni életét szülei hazájában.

Nem minden arab muszlim

Miután munkahelyemen pozíciót váltottam, kerestek helyettem egy új asszisztenst. Át-át böngésztem a jelentkezők önéletrajzát és egy egyiptomi jelöltre lettem figyelmes. Feltűnt, hogy a helyi kopt egyházban tevékenykedik. Ő lett különben a befutó és rendkívül örült neki, hogy egyből tudtam, kik azok a koptok. Kollégáim számára ez nem volt ilyen egyértelmű, az egyikük például félve próbálta megkérdezni, hogy hogy is van ezzel a muszlim dologgal, hisz te egyiptomi vagy (miközben én alig bírtam megállni, hogy ki ne fakadjak a nevetéstől). Kopt kolléganőm különben kimondottan konzervatív volt, szülei elég rossz tapasztalatokat szereztek az egyiptomi arabokkal.

Afrika

V. Nigériából származott, pont a héten kapta meg az osztrák állampolgárságot. V. viszonylag korán került a cégünkhöz, és gyakorlatilag a szemünk előtt nőtt fel, érett fiúból felelősséget vállaló férfivá. Anyukája rendkívül szigorúan fogta, nem hiába, a bécsi nigériai férfiaknak nincsen éppen jó hírneve, legtöbbjük drogterjesztéssel kapcsán kerül a hírekbe. V. különben szorgosan építette a karrierjét, eljárt mindenféle integrációs rendezvényekre (még a jelenlegi kancellárral is sikerült egy közös képre kerülnie – bár lehet, hogy a kormányfő időközben elfelejtette, mint gondolt korábban az intergrációról).

V.-t ugyanakkor rajtakaptam egy aprócska xenofóbián, ha nem rasszizmuson. Amikor azt mondtam neki, hogy hiszen kopt kolléganőm is afrikai, akkor rávágta, hogy szerinte nem “igazi” afrikai.

Nigel Barley írja “Egy zöldfülű antropológus kalandjai” című rendkívül szórakoztató, a kameruni doajók életét és szokásait leíró könyvében az afrikai rasszizmusról: “De az imperializmusnak nem csak a “jó” hatásai maradtak fenn, hanem a rosszak is. A haladás nevében elkövetett gazdasági kizsákmányolás, a durva rasszizmus és kegyetlenség is jellegzetes része az összképnek. Ezek kétségkívül ugyanannyira őshonos afrikai jelenségek. Nem szükséges elfogadni azt a romantikus liberális nézetet, mely szerint minden, ami jó Afrikában, az  az őshonos hagyományból fakad, és minden, ami rossz, az imperializmus öröksége. Még a tanult afrikaiak is képtelenek belátni, hogy lehet egyszerre feketének és rasszistának lenni, pedig még mindig tartanak olyat, amit mi rabszolgának mondanánk, és a padlóra köpnek, hogy kimossák a szájukat, ha csak a nevét kiejtik a doajóknak.”

20190331_132029
Afrika szimbolikus ábrázolása (Naturhistorisches Museum – Bécs)

Mindemellett V. egyáltalán nem felelt meg a feketékről hallott sztereotípiáknak, szorgalmasan építgette a karrierjét, és a mielőtt más céghez ment volna elég komplex IT-problémákkal foglalkozott. Ezen túl gyakran volt élcelődéseinek céltáblája, ez azonban korának és sohasem bőrszínének vagy származásnak szólt.

Mein Julius

Bécsben hagyományosan elég erős az egyetemisták körében a baloldal, fontos témájuk az antikolonializmus. Bár Ausztriának (pontosabban az Osztrák-Magyar Monarchiának) nem voltak gyarmatai, a gyarmati árukkal való kereskedelemben Ausztria ugyanúgy részt vett mint más európai országok és nem volt mentes a “kolonialista” gondolkodástól. A Magyarországon is ismert Julius Meinl jelképe egy fezt viselő arab fiút, mórt ábrázolt. Az 1924-ben készült Joseph Binder által jegyzett változatot 2004-ben lecserélték egy Mattheo Thun által dizájnolt változatra.

Logos_Neu

A Meinl külön kiemelte, hogy az “kávés mór” helyett, aki valójában egy alárendelt szolga, egy olyan figurát szerettek volna, mely pozitív képzet társítást szül: a fiú a fezzel a fején inkább egy kávé-szakértő. Ennek ellenére kezdeményezés indult a cég logó nyilvános használta ellen (lásd itt: Mein Julius). A Mein Julius (magyarul Gyulusom) lényege, hogy a mór fellázad, összegyűri kalapját és nem hagyja, hogy parancsolgassanak neki, oda megy, ahova kedve tartja. A kezdeményezők szerint a céglogó rasszista kliséket erősít meg. Gondolom egy-két olvasóm erre azt mondja: Eure Sorgen möchte ich haben.

Végezetül ha már ennyi szó esett Afrikáról, álljon itt a nagyszerű Cesaria Evora dala, az Afrika Nossa (szövege angolul itt):

 

 

2 thoughts on “Változatok mórra 2

  1. Azt hiszem, nekünk, felvilágosultan liberális (nyugat-)európaiaknak óvatosabbnak kéne lennünk a rasszizmus kifejezés használatával. Természetes hajlam, ösztön, hogy az ember idegenkedik attól, aki más, ezt a nevelés, a kultúra írja aztán felül, de a tolerancia mesterséges – de persze a civilizált együttéléshez szükséges dolog. Szóval én nem nevezném a fekete-afrikai V-t rasszistának azért, mert nem tartja igazán afrikainak az egyiptomi kopt kollégát.

    Az pedig píszí baromság, ahogy egy évszázados, kedves céglogóval le akarnak számolni. A “Mein Julius” embléma mellesleg ugyancsak rasszistának minősíthető, hiszen az Afrikát formáló fekete kéz gyűr össze erőszakosan valamit – vagy valakiket? -, amiről nekem elsőre nem az ugrik be, hogy a szolgaságot jelképező (már miért jelképezné azt?) sapka.

    Like

    1. A rasszizmus emlegetése tudatos túlzás volt, különben V. tényleg nem rasszista. Csupán viccesnek találtam, hogy még itt szeretné, ha befogadnák, a saját “fekete” kontinensén nem annyira befogadó. De majd megkérdezem erről megint.

      A Mein Juliust és sem tartom egy jó kezdeményezésnek, a szimbólumok helyett inkább azzal kellene foglalkozni, hogy valóságos tolerancia alakuljon ki.

      Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.